(MTI) - Bián született, édesapja kőműves, édesanyja napszámos-cseléd volt, a család nagy szegénységben élt. Az elemi iskolát szülőfalujában, a polgári iskolát Bicskén végezte. Apja elektroműszerésznek szánta, de édesanyját rávette, hogy inkább a budapesti, Márvány utcai Kereskedelmi Iskolába írassa be, 1942 és 1946 között ott tanult, kivéve 1944-et, amikor elvitték katonának. A hadseregből azonban megszökött.
Juhász Ferenc
1946-ban beiratkozott a budapesti egyetem szanszkrit-magyar szakára, tanulmányait azonban egy év múlva megszakította, mivel édesapja haldoklott. A budai pamutfonó munkása lett. 1948-ban a József Attila Népi Kollégium tagjaként folytatta egyetemi tanulmányait. Ebben az időben kötött barátságot Nagy Lászlóval és Simon Istvánnal, s első feleségét, Szeverényi Erzsébetet is ekkor ismerte meg. Az egyetemet az első félévi vizsgák után ismét abbahagyta, mivel megnősült, és úgy döntöttek, hogy inkább az asszony tanuljon tovább. Előbb a Hunnia Filmgyár dramaturgja lett, majd 1951-ig a Könyvhivatalban és az Írószövetség lektorátusában dolgozott. Ezt követően 1974-ig a Szépirodalmi Kiadó szerkesztője volt. Közben 1963-ban bekapcsolódott az Új Írás című folyóirat szerkesztésébe, 1974 és 1991 között a lap főszerkesztője is volt. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja volt.
Irodalmi pályafutása 1948-ban kezdődött, a Diárium című lap karácsonyi száma közölte első két versét. Első verseskötete, a Szárnyas csikó 1949-ben a Franklin Társulat kiadásában jelent meg, Baumgarten-díjjal jutalmazták. 1950-ben A Sántha család című könyvéért József Attila-díjat, egy évvel később az Apám című elbeszélő költeményéért Kossuth-díjat kapott. Költészetének nyelvi forradalmát A tékozló ország című kötete hozta meg. Nehezen értelmezhető látomásos képei, a természet burjánzásának aprólékos rajza későbbi munkáinak is legfőbb ismertetőjegye lett. Nagyszabású kompozícióiban, eposzaiban megidézte költőelődeit (Ady Endre utolsó fényképe, József Attila sírja), számot vetett személyes sorsának gondjaival (Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb), a magyar történelmi múlttal (A halottak királya), emléket állított szüleinek (Anyám). Bartók Cantata profanája ihlette A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából című művét.
Versei angolul, németül, finnül, svédül, olaszul, franciául, bolgárul, héberül is megjelentek. Munkásságáért több rangos elismerést kapott, a Kossuth-díjjal két alkalommal (1951, 1973) tüntették ki, megkapta 1991-ben a Művészeti Alap Nagydíját, 1967-ben a Strugai Költői Estek különdíjával, 1993-ban az Aranykoszorújával jutalmazták, s tulajdonosa a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjének is.
