SIGFRIED LAKODALMA ? III. FELVONÁS, 7. JELENET
(A Rajnapark sziklakertje, mint az első felvonásban, de ez a Wälsung-ház előtti rész. Kitartó, közepesen erős eső. Terített asztalok, amelyeket most szednek le Belle Epoque-fazonú, hosszú kötényes pincérek, és sietős mozdulatokkal hordják be a házba a tányérokat, butéliákat és evőeszközöket. Az érkező Hagen a félig megbontott főasztalról emel föl egy kancsót, tölt magának, és egy húzásra kiüríti a poharat)
HAGEN
Hajrá, Wotan! Két tűzforró mennyasszonyt
Ültetsz a tenyeredre?! Hűs esőcskét
Küldetsz Donnerrel, fölfrissíteni
A pázsitot, mint emlékezetünket?
Fejed fölött eljárt a tág idő, de
Utolsó mondatodban bosszut állsz:
Két leszbikus tündér húzza keresztbe
Az összes tervet, és dugába dől
Valahány nagyszabású számitás?
(Megcsörren a telefonja)
Dankwart? Hogy ne igyak. Kikapcsolom.
Nem csillapíthat Dankwart, de a bor sem. ?
?Ők eldobják a gyűrűt: semmi sem szent
Nekik, amit nem gyárban fémjeleztek;
Ők összebújnak, te meg félrenézel,
S Donner locsolja föl a tompa földet
Új élet józanító, friss vizével!
Csorbát szenved a szebbik akarat:
Itt a helyem, kövér felhők alatt!
(A pincérek végeznek a pakolással)
TRUCHS
(A házból jön pohárral a kezében)
Bolond iszik magában, kollega.
Proszit.
HAGEN
Koccints az áldatlan bolonddal.
TRUCHS
Te jól eláztál? minden értelemben.
Hiányolnak bent.
HAGEN
Rögtön.
TRUCHS
Még ilyet
Se láttam: Siegfried nem tud lábra állni,
Gunther tajtrészegen ölelkezik
Az asztallábbal, s még a második
Fogást sem tálalták föl; s bár a két
Menyasszony megszökött, de sms-ben
Tudatták: jól vannak, ne várjuk őket;
Puszilják Donner előőrseit, de
Nem vesznek részt a döntő ütközetben ?
Most csekkolnak be Szingapúr felé.
Egyszóval csúcson van a hangulat.
Siegfried hiányol.
HAGEN
Hallom.
TRUCHS
Hogyha késel,
A báránykából sem jut ízelítő.
HAGEN
Jó étel annak, aki szereti;
Aki nincs torkig Rumolttal? és akit nem
Kerül az étvágy meg a jószerencse,
Mint pestisest a pökhendi egészség.
TRUCHS
Be kéne jönnöd.
HAGEN
Látod, készülődöm.
TRUCHS
Látom. Hagen, figyelj ?
HAGEN
Na mondd az infót.
TRUCHS
Nézd, megsúgom? de csak barátilag?
Minél előbb esünk túl rajta, annál
Jobb.
HAGEN
Hé?
TRUCHS
Inog a széked odabent,
Vagy már el is dőlt? Lesz másik helyette,
De ugyanazt a széket nem találod,
Legföljebb hűlt helyét.
HAGEN
(Megrázza Truchsot)
Miről beszélsz?!
TRUCHS
Kedves barátom, hogy kezdjem? nehéz. Nézz
Ide: az van, hogy elszaladt veled
A ló? Gunther, tudod, türelmes, sőt
Nagyon türelmes, de most besokallt;
Igen, barátom, ez már neki is sok?
Szóval: túl radikálisnak találja
A mostani üzletpolitikánkat ?
HAGEN
Hogyha ez a radikalizmus, akkor
Büszke vagyok rá!? Nézd meg a növekményt.
TRUCHS
A Napra lehet nézni. ? Sajnos, az
A helyzet: vannak veled kommunális
Jellegű gondok is? Nem tudsz kijönni
A beosztottjaiddal! Úgy nyomulsz, mint
Az úthenger; a magánlevelekben
Vájkálsz; a közgyűlést semmibe nézed?
Nos, bátorkodom megjegyezni: rosszabb
A megítélésed, mint bármikor.
HAGEN
A saját bátyám mondja?
TRUCHS
Nemcsak ő.
HAGEN
(dermedten)
Azonnali hatállyal ??
TRUCHS
Nem egészen.
HAGEN
A saját bátyám, Truchs, nehogy már!
Mennydörgős ménkő! Truchs, a guta üt meg! ?
A szartengerből én mostam ki, én
Menedzseltem a hosszu besszben, én
Vittem a csúcsra Gunthert? Ez a hála?!
Hogy tálcán hoztam minden sült galambot!
?Bemegyek, baszkikám, de rádborítom
Az asztalt.
TRUCHS
(Elállja az útját)
Így nem mész be, Hagen, így: nem.
HAGEN
Vigyázz, Truchs, megütheted a bokád.
TRUCHS
Azt hiszem, Hagen, mostantól neked kell
Vigyáznod.
HAGEN
Rád nagyon fogok vigyázni.
TRUCHS
Amúgy? lapátról szó sincs. Átveszed
A műszaki profilt? Neked való hely.
Még valami, Hagen: június egytől
Viselkedj egyszerű ügyvezetőként,
És semmi új tranzakció, világos?
Tőlem semmit se hallottál, a főnök
Írásban értesít majd.
HAGEN
A saját
Bátyám, írásban! ? Ki az új alelnök?
TRUCHS
Itt áll előtted.
HAGEN
Addig áll előttem,
Amíg szét nem repesztem a pofáját.
TRUCHS
(miközben hátrál)
Heimdallt vagy Hődert küldjem rád?
HAGEN
Na tűnj el.
(Truchs kényelmes léptekkel visszamegy a házba)
Kóstold meg a szűzpecsenyémet is, te
Nyamvadt köcsög. ? Beérem a barrique-kal.
(Tölt magának. Közben mennydörög és villámlik, sűrű csöppekben szakadni kezd az eső)
Wotan rogyassza rátok az eget!
Söpörjön félre irgalmatlan átkom
Ingót és ingatlant!? A mennyezet
Szakadjon rátok, mosson új özönvíz!
Zúduljon tiszta össztűz a középre:
Szökkenj, vízár! Bőgj, szél! Donner, jelöld ki
Az önhitt középpontot, amelyik nem
Ismeri saját büszke peremét;
És vagdosd ripityára az aranyló
Városmagot, mely szomszédról se tud!
Jelezze vaktában dobott rakétád
Az égdörgés helyét: a csattanó kén
Mutasson célpontokat, megelőzve
A mennykövet; tömlőid nyíljanak meg,
És dühödnek engedj szabad folyást!
Gallyak ropogjanak a förgetegben,
Tépjék orkánerejű széllökések
A tölgyet és a szilfát; gyökerestől
Csavard ki azt a kőrist ott a kellős
Középen! Majd az ostorlámpa-erdőt
Tizedeld meg, ínyencként válogass;
Hunyjanak ki hunyorgó halogének
És ívlámpákban izzó szénrudak,
És jégesőd verjen le minden lampiont
A kertben, ahol szép lakoma készült:
Étvágyam elment, hát végig sem ettem!
Bő csatornáid nyíljanak meg, az
Egész város szürcsöljön szennyvizet,
S az ellepett alagsor bugyborogjon!
Megcsúfolva a vízhatlan világot,
Dolgozz, Donner, és dobolj riadót,
Hadd rázza föl derűs dörömbölés
Az üvegház lakóit: itt a vendég!
FÉNYKÉPÉSZ
(A ház felől jön)
Itt a vendég, Hagen.
HAGEN
(Egész testében megrázkódik)
Ismerjük egymást?
FÉNYKÉPÉSZ
Látásból.
HAGEN
(elfordul)
Utcán nem ismerkedem.
FÉNYKÉPÉSZ
Nézd: itt vagyunk a parkban? Ismerős, nem?
HAGEN
(révülten)
Nem. Ez a Hansaplatz, és kiadós
Eső fürdeti.
FÉNYKÉPÉSZ
Húzódjunk be az
Eresz alá: itt a helyünk, a biztos
Szélárnyékban. ? Nem mondom, szép fiaskó.
HAGEN
Hogy elbukták az esküvőt?
FÉNYKÉPÉSZ
?Ne így fogd
Föl? Rendben, Siegfriedékkel befürödtél,
Ízlelgeted a vesztés fémes ízét;
Kettőt előre, négyet hátra: nincs gond.
Nyalogasd a sebeidet, akad
Belőlük elég.
HAGEN
?Csak egy pillanatra
Martak ki, csak egy pillanatra:
Kipróbálják a legkisebb fiút?
Igaz, Guntherke, ugye: semmi baj.
Vicc az egész. Rövid bizalmi válság:
Majd átalusszuk? gyorsan kiheverjük.
Igaz, Gunther, mondd már? Ugye szerinted
Az a bajom, hogy sohasem tudok
Alázatot mutatni, és ha mégis:
A Park leleplez, bárhol rajtakap
Az ezerszemű lelkiismeret??
FÉNYKÉPÉSZ
(megértően)
?Testvér, te bőrig áztál a viharban,
Pedig csak most fogja kiadni az
Erejét? Szegény Hagen, csatakos vagy,
De vajon hányféle hullámveréstől?
Azt mondtad: közép; te álltál középen,
S Donner törhetné föl kedved jegét, ha
Saját házad roskasztaná fejedre.
HAGEN
(Kiszalad az esőbe, onnan üvölti vissza)
Ki vagy, fickó? Mióta tegeződünk?
(Végigméri a Fényképészt)
Orkán rohassza csapzott szőrcsomóvá
Az edzett pitbullt az oldaladon,
Szaggassa húscafattá veled együtt,
Vagy fullasszon meg mindkettőtöket,
S ússz az árral, amellyel sosem úsztál!
Ázzon péppé az arcod odalent,
S ha fölkapaszkodnál egyszer: a kétség
Tátongó torkú liftaknája nyíljon
Meg alattad, hogy tüstént ess bele. ?
Ez itt a Hansaplatz: jobboldalon
Az Adler, balra az Asgard, középen
A Café Midgard ?
FÉNYKÉPÉSZ
Nem; ez csak a sétány
A nyirkos parkban. Micsoda vihar!
HAGEN
És hogy hívják a parkot?
FÉNYKÉPÉSZ
Rajnaparknak.
HAGEN
Sosem fogják másképpen hívni?
FÉNYKÉPÉSZ
Nem.
HAGEN
Átkeresztelném a magam nevére,
Csak puszta formalitás volna ?
FÉNYKÉPÉSZ
Éppen
Azért nem.
HAGEN
(Kövülten áll, aztán hirtelen bemozdul:
torkon akarja ragadni a Fényképészt, de nem éri el)
Baszd meg, honnan tudsz te mindent?
Ki vagy te, ember, honnan ismerős
A pofád? Nem te?
(Szünet)
Ortewein.
?Vagyis fölvetted Ortewein alakját,
Mert annyi szent: szakasztott mása vagy
A koszorúsnak.
FÉNYKÉPÉSZ
Akit úgy utáltál.
HAGEN
(ordít)
Nem igaz!? Egyedül téged szerettelek.
Donnerre mondom: ugyanazok a
Szemölcsök az orrod körül, az öltöny?
Ja, minden paraméter egyezik, de
Ez már a téboly? A színehagyott,
Öreg Ortwein!? Szoktam vinni virágot
A sírodra. ? Na nem, te csak bitorlod
Az ő alakját, esti látomás vagy.
FÉNYKÉPÉSZ
Hívj, ahogy akarsz, Hagen. Örülök, hogy
Megismersz.
HAGEN
(letérdel)
Csak téged szerettelek.
?Te níbelung létedre is betörtél
Az élvonalba: mint apám. Meg én?
Az eleven veszélyt festetted, és
Tükröt mutattál nekik: ők se jobbak
A házitörpéiknél, nem igaz?!
Az őrjöngő pupillák: Froh szeme?
A bővizű Donner-féle csatornák!
A makacs körforgás útját te láttad,
Figyelmeztetted őket Ragnaröckre!?
A mentorod, Brünnhilde, úgy akaszt
A falra téged, mint törzsfőnökök
Az ellenség kiaszott koponyáját?
Na és a gyűjtőidet hogy utáltam;
Azt sem bírtam nézni, ahogy hanyatlasz,
Öregszel és nem adsz magadra: állsz
Villámsújtottan? ?
(A kertiasztalra mutat)
Hallgasd, hogy kopog
A jég: akár az aranykalapácsok
Az árverésen, hallgasd csak! ? Mi az,
Hogy níbelung, mondd, hogyan ismered föl
A törpeségét: lám, csak níbelung ez,
Egy századrangú, rothadt kicsi níblung?
Determinálva az örök homályra,
A büszkébb gének gőgjét viseli,
És nem ragyog föl, hogyha megfeszül sem,
És meggörnyeszti minden elszalasztott
Lehetőség!? Mondd csak, a níbelung
Saját képére mért nem alakíthat
Semmit, miért fut változtathatatlan
Falakba? Ortewein, miért hasonlik
Meg minden rangjával, miért megy
A Rajnának december éjszaka?!
Ortewein, semmi válasz?
FÉNYKÉPÉSZ
Üdvözöl Frei.
A Walhallából csókoltat, tudod?
HAGEN
Hadarj csak, káprázat.
FÉNYKÉPÉSZ
Menj föl apádhoz.
HAGEN
Ne szórakozz már! Menjek Albie-hoz!?
Apám ilyenkor alszik.
FÉNYKÉPÉSZ
Az apádnak
A Nornák szépvégű sorsot sodortak;
Egy új nap kel föl, de nélküle: holnap.
(A Fényképész eltűnik. Hagen leül és bort tölt magának.
A zivatar még tart)
HAGEN
Na még egy kortyot. Ki a részegebb, a
Díszvendég, vagy én? Albie, nem megyek föl.
(Hirtelen fölpattan. Elrohan a kert hátsó része felé)
