Nagyszüleim házában botorkálok,
óvatosan érintem a hűlt tárgyakat,
saját szabású történetem csupa ósdi kacat.
Hegesztem az időt (betűt betűhöz), csillanások,
csörrenések kísérik mozdulatom. Járkálok,
nyomraítélt, minden ajtón egy-egy lakat.
Kotorászom a kulcsok után. Mint vasat
a forró páka, érintem hűlt emlékeimet, bádog
testük mintha moccanna, vagy mégsem,
és hazatérni lehetetlen. Lépnék tovább
(a marakodó családnak e (h)agyaték méreg).
Új lakónak idegen, a falaknak ismerős, talán
nem zavarnak ki innen. Ennyi elég is: emlékszem.
Firtatni tovább? Csűrjön-csavarjon a halál.
