Széles folyóba gázolsz, meséled, mennyire veszélyes, mert gyors sodrású, és csak úgy habzik a víz, mikor alligátorok háta naplementekor fölbukkan. Nem is beszélve a piranhákról, akik, hipp-hopp, észre sem veszed, máris lerágtak a csontodig. És ha ezek után még sodródsz egy kicsit az árral, szétloccsantod fejed a sziklákon, már ha szíved kibírja a hosszú zuhanást, mert hallgasd csak, ez a zúgás: vízesés. Békés vizekre vágysz, melyben a legnagyobb hal is csak vízicsibét húz le néha, és csak a legöregebb halászok mesélnek arról, hogy egynek a gyomrából szedték már ki csecsemő csontjait.
