?Az első délben szállt le. Aztán a hegyek mögött még sok. Elözönlöttek mindent. Bőrük zöld, szemük fekete és nagy. Vékony ujjuk van. Nem támadtak meg minket, de nem is barátságosak. Egész nap csak mászkálnak, fel s alá, mintha halaszthatatlan dolguk volna. Beszélni nem lehet velük. Ha mutogatunk nekik, akkor sem válaszolnak. Nem tudni, mit akarnak itt egyáltalán. [?] Másnap délben el is mentek aztán. Itt voltak, de nem tudjuk miért.?
?Hemzsegnek egész álló nappal, rianásuk szüntelen. Behemót felépítményük lucskos, szőrzetük dús, hajzatuk változékony, ihol sörte, ihol lobonc, s színük is számtalan. Falatnyi emse-szemük tompán világlik, mintha értelem alig lakozna bennök. [?] Nem cselekedhetünk velök semmit, mit érdemleges volna. Egyszer tán, a messzi jövendőben újfent tiszteletünk tehetjük eme féltekén, de addig még temérdek víz hömpölyög tova a Níluson s Tiszán.?
