Petri György egyik legnagyobb, leghíresebb verse, a HOGY ELÉRJEK A NAPSÜTÖTTE SÁVIG, amely először a Holmi 1990. februári számában jelent meg (a címet mi javasoltuk), értelmezhető úgy (bár nem okvetlenül vallási értelemben), mint a pokolra szállás költeménye. De az igazi földi pokoljárás az a néhány nap volt, amely a vers keletkezését megelőzte. Közeli tanúja volt ennek Farkas Péter, a költő Németországban élő barátja, akivel 1987 és ?89 közt Irodalmi Levelek címmel szépirodalmi fórumot működtettek, ?irodalmi kompjáratot kelet s nyugat között? (szerkesztők: Farkas Péter, Köln, Petri György, Budapest és Tóth Gábor Ákos, Budapest). Farkas viszszaemlékezése és naplójegyzetei alapján röviden így foglalható össze e néhány nap története:
1989 októberében egy többnapos program keretében magyar írók léptek fel a Rajna-vidéki német kisvárosban, Edenkobenben, az ottani Künstlerhaus és a híres rolandsecki műemlék pályaudvart művészeti események céljára hasznosító Rolandseck Bahnhof Stiftung szervezésében. Kétségesnek látszott, hogy Petri részt tud-e venni a felolvasóesten, mert már nagyon rossz állapotban érkezett, amit nyilván súlyosbított a szállodában elfogyasztott nagy mennyiségű vodka is. Kezdődő tüdőgyulladásra gyanakodtak, de hamarosan kiderült, hogy egészen másról van szó. Éjszaka lidérces álmai, hallucinációi voltak. A fellépésre valahogyan összeszedte magát, másnap este azonban újabb hallucinációk gyötörték. Farkas Péter terápiás céllal magnóra mondatta vele rémálmait, de végül is orvost kellett hívni. Az orvos altatással próbálkozott, hatástalanul. Ekkor már a közvetlen életveszély vagy a teljes szellemi összeroppanás-leépülés jelei mutatkoztak. Petrit a bonni klinikára szállították. (Történetesen: október 23án.) Másnap elkezdődött, amire alig lehetett számítani, tudatának feltisztulása. Továbbra is kérdéses volt azonban, hogy tud-e még majd valaha is verset írni. Sürgetőnek érezhette a választ, mert a harmadik napon átadta barátjának azt a kéziratot, amelynek a fénymásolata itt olvasható. Miután kijött a kórházból, gépbe diktálta a szöveget. A kézirat Farkas Péternél maradt, az ő szívességéből adjuk most közre.
A csomag hat lapból, hét teleírt oldalból áll: a negyedik lapnak a hátára is írt: itt fejezte be a verset. A szövegben később már csak apróbb változtatásokat eszközölt, és egy fontos (és nagyon szükséges) szerkezeti módosítást: az 5. lapon levő APPENDIX-et függelékből átminősítette lábjegyzetté. A vers olyan magaslati pontra érkezik a végén, amelyhez már egyetlen betűt sem lehet hozzátenni. A lendület azonban még futtatta a tollát: az 5. lapon egy másik vers (vagy töredék) olvasható, és végül a 6. lapon megint egy új szöveg, élete utolsó nagy szerelmi fordulatának naplószerű versbe fogalmazása. Mindkettő itt jelenik meg először.
A szerk.
