Jut eszedbe. Sokra azonban
nem mész (nem jutsz) vele; s ha nem
jut az eszedbe: annak is nyomban
a lábadban érzed a súlyát.
Elakasztva a lélegzeted. Vagy
mondjuk, hogy elment az eszed. Így
van-e tényleg, itt nem vizsgáljuk végig.
sem bottal nem ütögetjük (puhítjuk)
a nyomát ? hanem megállunk ott,
ahol ő ütné össze a fészket
magának, hol azonnal megszállhat,
értelem szerint azonnal, nálad,
és zavartalanul. Alant tehát
(ld. fentebb). Tapasztván ugyancsak saját
hulladékból a fészket, mint anyját
átkozó gyermek, ha ablaküveget mázol,
törékeny, tündöklő szárnyat fest át,
arcához hasonítván a havas táj
arculatát. Emlékezünk. S határozunk,
hogy messzebbre nem merészkedünk mi sem.
Meglapulva orrunk az üvegen,
határt szabunk a képzelőerőnek.
Nem neheztelhetsz bármi fára-
fűre, szerzett vagy akár természet-
adta szabadságod okán; sem más
ürüggyel nem támadsz fel a reád rótt
álomból, nem számít, reggel vagy dél-
után, ha egyszer ott lóg a fejed
egy szélfogó táblán, s suttogod
révült rázkódásban:
Szállj, Súlyom Madár,
szállj fel, lesújtván szárnyaddal e földre,
melynek szemembe fordultán a gödre,
kicsordul a szám sarkán a sár.
