Te voltál a vadkeleti lovas, Példakép, akit nem irigyeltek. Korlátlanul Utóhang:
akiről mindenki tudta, hogy meg fog halni.
Belovagol, elvégzi a dolgát, és aztán meghal.
Ez olyan biztos volt, mint a rend, amely alattunk
és felettünk állt. De valahogy mégsem haltál meg.
Mintha csak bosszantani akarnád az al-felettünk állót.
?Ha beledöglök is.? Így aztán találkoztunk párszor,
és megittunk két-három pohárral. Többnyire töményet.
Tömény voltál. Esszenciális. Lórúgás, szigorúan
esztétikai alapon. Harag és részrehajlás nélkül.
Petri Quelle ? Médin Hungari. A címkén apokrif lovas.
Lassan hátrafelé vágtat, és a halál nem mer a szemébe
nézni. A horizonton megáll, mintha intene, és átbillen,
mint egy feles. Hogy mi öltünk meg? Vagy inkább:
könnyű Katát táncba vinni? Édes mindegy. Halálod
minden újabb kiadását megvettem. Így aztán
találkoztunk párszor, és megittunk két-három pohárral,
és kiderült, nem a kezed remeg ? a világ rázkódik.
megkapható voltál, aki teljes mértékben
át tudta adni magát mindennek, amit nem tudott
legyőzni ? például a nőknek ? és végül Neki, vagy
éppen hogy Neki se. Erősködött?
Vagy csak összenéztetek? Mint régi ivócimborák.
?Még egy rundot?? Kérdezted, és Ő bólintott.
A hosszú útra. Majd lágyabb hangon:
a vendégem volt, hisz tudja.
Ha van humorérzéke az Úrnak, téged küld majd
angyalnak az órán. Örökké égő cigarettával
és meghosszabbíthatatlan szakállal ?
a lengőajtón még egyszer belépsz...
Tüzes vizet rendelsz a jónépnek,
oszt?, remegő, de biztos kézzel,
asztal alá iszod a gonoszt.
