a hárs nehéz és édes illata
mint szárnyas hírnök hozza az időt
úszik velem mágikus virág-tűzvész
gyönyörűség-örvényben forgat a
gyerekszem-fényű hajdanos Gyula
s aztán lövészárkokba menekít
bújtat bunkerbe mert lőnek már
akna sivít
vagyok háború kiscsikója csattogó
facipők a patáim csatangolok
Csaba felé húznak az orosz gépek
s az angolok
az éjben kényszer-telihold
sztalingyertya lobog
háborús és veszélyes régi Gyula
mennydörgő ég október hatodika
elásva apám pisztolya meg a bakaruha
?csak háború fiam csak háború ne legyen többé soha!?
hej azok a nagy-éhű évek az ötvenesek
apám /ma se tudjuk mért/ börtönbe megy
apácák-adta kegyelemkenyér
egy meleg darabja most újra számhoz ér
hajnalló ég a Kastélykert fölött
tisztán hallom a zokogó Köröst
a Lány akibe rózsa öltözött
száll száll mint az a sok vérző szirom
hej Szent-László-utcám! hej Krinolinom!
s füzek zenéje! a Vár! a Csigadomb!
emlékhajók a folyón a tavon
s a temetőben két szent sírhalom
és még mindig a hívó lányszemek
ma is csábítanak a partra
de az a part már messze fönn lebeg
a csillagokból épült vár felett
