1. Hosszabb ideig az a hír járta, hogy Weöres Sándornak Szegedhez csupán egy szövege kötődik: a Levél Szegedre. A Maros és a Tisza találkozása, a százezer szegedi álmai, az ég és a víz uszályának bárányfelhői, a Demeter-torony díszítése után a befejező strófa személyesen is megszólítja Ilia Mihályt, sokak kedves Tanár urát.
LEVÉL SZEGEDRE
Ahol a Maros a Tiszába
úgy lép, hogy lábát sás megvágja,
él Szegeden százezer ember;
teli álmokkal, szerelemmel.
Adnék az álmokért, ha volna,
teher-gépkocsit foglalóba,
akkor is, ha nem teljesülnek,
hogy a folyók mentén csücsüljek.
A szerelemért adtam régen
birkanyájat, de csak az égen
egy egész uszály bárányfelhőt
és pásztorát, a déli szellőt.
S a sokszáz-éves torony csúcsán
ebeg egy szép rác halárus-lány,
hogy kísértettől megriadva
fussunk habokba, sás-fonatba.
Jó barátom, Ilia Miska,
a sás-fonásnak mi a titka?
A tápai szatyorért hála,
édesanyád keze munkája.
(EÍ3 II: 258.)
2. Az 1990-es évek elején Szegeden hagyatékból került elő egy kézirat. Eredetije ma is megtalálható Pataki Mihályné Veronkánál (Domaszék, Deák Ferenc utca 9.). A szöveg négy, egyenként háromsoros strófából áll. A textus mellett ritmizálását adjuk. (Megjegyzés: a fél idézőjel a nyomaték jele: nem tettünk különbséget a súlyok között.)
KÉZDY ELZÁNAK
Ha szemed lehunyod, kedvesem:
két kismadár, két fecske-fióka
elszunnyad fészkében csöndesen.
Ha mosolyog ajkad, kedvesem:
egy rét, bíbor-virágos, harmatos rét
hajnalban csillogva pihen.
Ha szived vágyódik, kedvesem:
ezer égi húr, citera, hárfa
belezendül, búg, cseng odafenn.
Ha álmod felém száll, kedvesem
gyöngy-örvényből lángoló angyal indul,
merre bolyong? őt hívom, őt lesem!
Weöres Sándor.
A Weöres-szövegekben annyira fontos hangzás jellemzőiből egy-két adalék:
? az anaforikus és epiforikus szerkezetben a ha ... szemed, ha ... ajkad, ha szived..., ha álmod... sorozat indít, s a kedvesem megszólítás zárja a mindenkori első sort;
? a szemantikai sorozat vezérli a lexikai és ritmikai anyagot: a két szem = két fecskefióka; az ajak = rét bíbora, harmata (és megismételve) rét; a vágy festésére a felsorolás és a zöngés mássalhangzók dinamikája; az álombeli találkozást sürgető energiákra a második sorban csupa zöngés konszonáns, a harmadik és a befejezés kérdése mellett két felkiáltás utal.
? strófánként jellemző módon kiemelt jelentőségük van az alliterációknak: rendre a k, az r, a v-r-b s végül az l ismétlődése jelentős;
? a 9-10-9 szótagos sorokban a keretező sorok igéi előbb statikusak: lehunyod-elszunnyad, mosolyog-pihen; ? s egyre több aktivitást sugallnak: vágyódik-belezendül, búg, cseng; és (felém) száll-bolyong, hívom, lesem.
3. Kézdy Elzáról az alábbi életrajzi adatokat lehet tudni: hivatalos polgári neve Kézdi Erzsébet Budapesten született 1909. március 29-én, Szegeden halt meg 1991. december 12-én. 1931?32-ben végezte el a szegedi városi zeneiskola 3. osztályát magánének szakon; ugyanebben a tanévben magánnövendékként a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola 3. osztályát is befejezte, a metodikai tanfolyamot 1939?40ben teljesítette. Végbizonyítványa 1940. június 15-én kelt.
Előtte 1934?37 között már tanított Székesfehérváron a r. k. tanítónőképző és polgári leányiskolában, majd 1937. szeptember 1-től 1941. június 30-ig a Miskolci r.k. Líceum és Tanítónőképzőben.
1941 júliusától 1942 augusztusáig magánzongoraórákat adott a Szegedi Miasszonyunkról nevezett szegény iskolanővéreknél; 1942. szept. 1-től a Szegedi Állami Polgári Iskola Tanárképző Főiskola ének-zene tanszékén zongora és harmónium szakon tanított, 1949? 1953 közt a szegedi tanítónőképző, 1953-tól 1958-ig a Szegedi Pedagógiai Főiskola zenetanára, adjunktus. Utolsó munkahelye 1958. július 16-tól a Rózsa Ferenc Gimnázium volt, innét ment nyugdíjba 1965. aug. 1-jén. Közben 1945?1949 közt óraadó volt Szegeden a Szt. Erzsébet leánygimnáziumban, a Dugonics András Gimnáziumban és a Klauzál Gábor Gimnáziumban.
Versünk szempontjából legfontosabb a székesfehérvári időszak, jóllehet biztosra vehető, hogy Weöres Sándorral nem ottani tanárkodása éveiben, 1934?37 között ismerkedett meg Kézdy Elza, hiszen a költő csak jóval később, 1947?48-ban volt székesfehérvári lakos mint a Vörösmarty Társaság teendőivel foglalkozó ügyintéző, a városi szabadművelődési felügyelőség alkalmazottjaként. Kézdy Elza azonban föltehetően kötött olyan szoros barátságokat a városban ottani tanári éveiben, hogy később is ellátogatott oda Szegedről. Egy ilyen alkalommal ismerkedhetett meg Weöres Sándorral, amit az is bizonyít, hogy a vers olyan hivatali űrlap üres hátlapjára íródott, amelynek űrlap-oldalán ez a szöveg olvasható:
Székesfehérvár Thj. Város szabadművelődési felügyelője
/194 szám Tárgy: Hiv.
szám:
Melléklet:
Ebből következően szerintünk a vers 1947-ben íródott; Bata Imre az Egybegyűjtött írásokban 1946-ra keltezi, de valószínűbb az egy évvel későbbi dátum.
4. A fentebb elemzett textus, Az ismeretlen kedveshez az Egybegyűjtött írások első megjelenésétől kezdve a Variációk katona-nótákra ciklusban szerepelt a gyűjteményben, pl. a harmadik kiadás (1975.) első kötetének 727. lapján (az 1986-os kiadás első kötetében az 580. lapon) olvasható. A címen kívül két eltéréssel közölte a szerző: az első sorban a kézirat lehunyod alakja lehúnyod, hosszú -ú-val; a hetedik sorban pedig a kéziratban szived, a nyomtatásban szíved, hosszú -í-vel.
A cím reminiszcenciáiban felmerülhet Beethoven ?ismeretlen kedves?-ének emléke. A címváltoztatás személytelenné teszi a címszereplő alakját. A két hosszú vokális következményei: a lehúnyod mintha törést jelentene, hiszen a ti-ti-tá ti-ti-tá lüktetésből a nyújtással ti-ti-tá ti-tá-tá lett; a szíved miatt a ti ti-tá helyett ti tá-tá hangzik, kissé édeskésebben.
5. A fentebb elemzett vers önmagában is értékes sajátságait tovább gazdagítják a helyzetéből fakadó helyzeti energiák: azoknak a szövegeknek, szövegdaraboknak az értékei, amelyekkel egy ciklusba szerveződött.
Bata Imre kimutatásában az szerepel, hogy a Variációk katona-nótákra ciklus az Egybegyűjtött írásokban született, 1970-ben. Néhány információ a részekről:
1. Részegség (Krímtatár dal). Bata 1944-re datálja. Előzőleg megjelent az Elysium, A szerelem ábécéje, A hallgatás tornya című kötetekben. Egytömbű vers hat sorpárból: a hosszabb sorok 15-18 szótagosak, a rövidek 7?10 szótagból állnak. A rövid sorok ismétlik a hosszabbak végét hej bevezetéssel. Lüktetését az ismétlésen kívül a belső rímek is egítik. Katona kesereg benne részegsége emlékein.
2. Öreg szekeres (Mordvin dal). 1946-os szöveg, az Elysium közölte, majd az Egybegyűjtött. A kétstrófás vers 10-12 szótagos sorokból áll, páros rímekkel, a sorok kétfelé tagolódnak. A címszereplő figura búsul élete sanyarú során.
3. Balkáni koldusdal. Az 1944-es szöveg A fogak tornáca és A hallgatás tornya köteteiből ismert volt az Egybegyűjtött előtt. A rendre 8?4?8?4 szótagos, félrímes sorokat az Ej törököm-törököm-törököm adj garast! refrén zárja. A koldust nem kedvelik benne.
4. Az ismeretlen kedveshez. Bata 1946-ra teszi a keletkezését, A fogak tornáca című kötetben közölve először.
5. Urfán völgye. Az első közlés éve: 1945, a kötet, amelyben megjelent: A fogak tornáca. A négy strófa három-három 9-10 szótagos sorból épül, a mindenkori második sort ismétli a mindenkori harmadik. A vers kellemes emlékeket szomorúan idéz.
Következtetések:
1. Kézdy Elzának igazán lehetett ilyen verset írni: a fénykép meggyőző hatású.
2. Székesfehérvárhoz, Weöres és Elza ottani találkozásához fűződik a vers keletkezése.
3. Weöres a szöveget úgy szerkesztette be az Egybegyűjtött írások anyagába, hogy az eredete teljesen homályba vesszen. Jellemző, hogy a környezetében szereplő textusok címükben, alcímükben egyaránt idegenszerűségre utalnak, lexikai részleteik is erre vallanak.*
* A szerzők ezúton mondanak köszönetet dr. Grasselly Gyulánénak és Pataki Mihálynénak a kézirat és a fénykép rendelkezésükre bocsátásáért, valamint az életrajzi adatok földerítésében nyújtott segítségért; ez utóbbiért köszönet illeti Csillik Lászlót, a SZTE Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar levéltárának vezetőjét is.
