1. Örülni jó - írja Kiss József a köszöntőben, hát örüljünk. Ha másnak nem, hát legalább a Könyvhét új számának, ami ismét élvezetesre sikeredett. Úgy látszik, a szerkesztők az utóbbi időben célul tűzték ki, hogy csinos lányokat tegyenek a címlaplapra, egy örömforrás kipipálva. Menyhért Anna és Bódis Kriszta után most itt a hol sejtelmes mosolyú (címlap), hol széles vigyorú (belül) Szécsi Noémi, a Terasz egyik munkatársa, becenevén a Finnugor vámpír. (Erről jut eszembe: egyik ismerősöm szerint Charley angyalaira rájátszva Szécsi Noémi, Sisso és én lennénk Onagy angyalai) A címlap interjút feltételez, így is van, az ötödik oldalon Szénási Zsófi beszélget Noémival. Mi, terasz-olvasók (és én, Noémit futólag ismerő) sok új infót már nem kapunk az írónőről, de legalább megtudtam, mi az a gender studies. Ráadásul Noémi nagyon kedvesen utal rám is |
2. Arra gondoltam, hogy a Könyvhétről stílusosabb lenne hét pontban írni, de végül dobtam az ötletet, végül is vékonyka újságról van szó, meg nem is kell minden poént lelőni, meg különben is. De hopp, itt egy másik teraszos vonatkozás is: (Andrassew-naplóra morgó naplók) Borbély László írása Andrassew könyvéről (Beszélések, Noran, 2002). Sokat nem tudunk meg a könyvről, az egész ún. kritika voltaképpen egy rövid szüzsé-vázlat és részlet egy Andrassew interjúból, melyben a tárcaműfajról értekezik. Hasonlóan semmitmondó az (iszlai)-ként aláírt szöveg Nagy Bandó András könyvéről. Nem tudunk meg semmi konkrétumot, nem kapunk hangulatjelentést, egyetlen közlés, hogy N.B.A. gondolkodó ember, de hívő is, saját istent gyártott magának. Nem világos, hogy ezt miként hozza tudtunkra, hogy milyen levegőjű a könyv. Ilyen recenziók után nem jut eszembe kézbe kapni az adott művet, ha csak azért nem, hogy lássam már milyen az a könyv, amiről ennyire sehogy sem írtak. |
3. A második pontnál egy kicsit nem örültem, de most újra borúra derű, lapozok tovább kedvenc rovatomhoz, megnézni kit kapott el a héten Nádra Valéria. Úgy tűnik, mostanában az ÉS környékén ólálkodik. Előző hét: Kovács Zoltán, a mostani írófaggatóban pedig kedvencem, Megyesi Gusztáv a kérdezett. Megyesit már viszonylag régóta ismerem személyesen is, ráadásul az apám révén. Megyesi engem a tekintetemről ismert meg a tavalyi ÉS Karácsonyon, azt mondta, ez a tipikus és összetéveszthetetlen Karafiáth-pillantás. Nekem viszont az ő szeme tetszik. Ne gondoljon itt senki semmi rosszra: arra a látásra célzok itt, amivel Megyesi a tárgyait körülöleli. Ahogy szemügyre veszi a színt és a fonákot, a részletet, és az egészt. Ebben az interjúban is a szokott jó formáját hozza. Közvetlen, szellemes. Beszél - Kovácshoz hasonlóan - az irodalmi riport műfajáról, beszél a saját életéről, és a mi számomra a legizgalmasabb volt arról, mit jelent számára a kisember, mint kategória. 4. És most megint egy kis ború. Maradva az állandó rovatoknál Kertész Ákos tárcáját olvasgatom. Tájkép sziget után. Sokszor mondtam-írtam, milyen fontos szerző nekem Kertész. Ez a mostani írása azonban sehogy se tetszett. A sziget alatt persze a diákszigetről van szó, és valahogy olyan maradi az egész szöveg. "Kiürül a lélek, az agy", "..még olyan messze vannak az évek, amelyeket most dobtak oda a halálnakMegérte?" kitételek, amelyekből aztán megint politikai mondanivaló lesz. Továbbolvasva viszont van pozitív is: szerencsés, hogy a sziget depolitizált volt, és jogos Kertész kérdése, hogy mit kerestek ott mégis bizonyos politikus-fejek. Mindegy, én nem szeretem, ha a fesztivált csak drog-sex-alkohol kavalkádnak tartják valahonnan kívülről. Biztos vagyok benne, ha Kertész kilátogatna, megváltozna a véleménye. 5. Tükör által - világosan. Veress Miklós esszéje Németh György Mozgó Világ-kötetéről. Szép és nagyívű munka, a személyességet sem mellőzi. Mindannyian emlékszünk: a könyvhét egyik nagy szenzációja volt a könyv, bemutatókkal, azonnali recenziókkal, elemzésekkel. Veress szövege abban különbözik az eddig megjelent írásoktól, hogy vállaltan szubjektív. "ezért ajánlom könnyen ezt a nehéz olvasmányt történelmi leckéül." - zár Veress. Tessék belekezdeni. 6. Kritikák, recenziók, széles merítésből. Olvashatunk Kiszely Gábor Éltető című regényéről, A Nők lapjából ismert Schaffer Erzsébet Bodobács címmel megjelent kispróza gyűjteményéről,, az agitatív antológiáról, stb. A lapszám végén Csokonai Attila Vidám és izgalmas történetek címszó alatt ismét kellemes csokrot készített a legújabb gyermek és ifjúsági könyvekből. |
