Karafiáth Orsolya: Interpress Magazin - október (szemle)

IPM, Október

1.

Új folyóiratok megjelenésekor háromféle hatásreakció képzelhető el:
A,. Teljes érdektelenségbe fullad, maximum három olvasó, nulla médiafigyelem, és ebből következve - feltéve, ha nem szimpla pénzmosásról van szó - a gyors és észrevétlen padló.
B. Hangos és zajos siker, elkapkodott első szám, főképp előzetes kampány esetén a tapintható várakozás. C. Beilleszkedés a folyóiratkultúrába, saját hely megtalálása és kitöltése után a csendes ám biztos megjelenés - és jó esetben minőség. Az októberben negyedik számmal jelentkező IPM esetében még nem lehet eldönteni, melyik variáció jön be, de vannak kedvező jelek a sikeres folytatásra. Hogy régebben már létező, sőt legendás sajtóorgánum feltámadásáról van itt szó egyszerre lehet fór és hátrány: meglátjuk. Mert hát - főképp az idősebb korosztály - még emlékszik a kultúraformáló eredetire, sokat lakásában megtalálhatóak - legtöbbször bekötve - a régi lapszámok. Aki pedig nem tudná, annak meg egy kis alapozás: az IPM óriási példányszámokban kelt el, valóságos kultlap volt, mint a kevés ablakok egyike, mely a nyugatra nyitott. Főképp fordításokat tartalmazott, cikkeket az elzárt világ kultúrájára, technikai fejlődésével kapcsolatban. 2002-ben erre már nyilvánvalóan nincs szükség, mégis ebben az évben gondolták a szerkesztők, ideje újraindulni. Mivel már kezdetektől figyelem az IPM-et, van már kis rálátásom a szándékokra és a koncepcióra. Ezeket próbálom most a leendő olvasókkal megosztani.

2.

Persze, a kihagyhatatlan impresszum. Főszerkesztő Burger István, a felelős szerkesztő Svelta Zsóka, nevük főképp a Harmadik szem című, már megszűnt - misztikus lapból lehet ismerős. Akiket érdemes még megemlíteni, azok a szerkesztőbizottsági tagok: az orvostumánnyal Dr. Czeizel Endre, a csillagászattal Dr. Grandpierre Attila foglalkozik, mellettük pedig Hernádi Gyula, Dr. Juhász Árpád és Dr. Ranschburg Jenő szerkeszt még itt. Mellettük még a két rovatvezetőt, Orosz Évát (hírek) és Kéri Piroskát (Pilvax) kell megemlítenem.

3.

Pilvaaax? Hát ez meg mit takar? Nem szeretek kedélyt borzolni, ezért elárulom: természetesen irodalmat. Szépet, elsőkézből. Ezelőtt talán csak a Playboy-nak volt valamiféle szépirodalmi törekvése magazinfronton, ám az hamar becsődölt. Itt, az IPM-ben viszont úgy tűnik, rendes helyet kap az irodalom: csaknem húsz oldalnyi terjedelemben, mindig az adott témához igazodva olvashatunk szövegeket, és nem arisztokratikusan elkülönülve egyetlen blokkban, hanem ahogy azt a tartalom megkívánja, olyan szórásban. Kéri Piroskát itt, a teraszon már nem kell reklámoznom: volt már szó a híres lakásszalonjairól (kisebb-nagyobb kihagyásokkal évek óta összegyűlik a nappalijában az írók tömege, hogy felolvassak, beszélgessenek, lapjukat bemutassák, iszogassanak), használtuk fel a fotóit (több, mint tíz éve minden jelentősebb irodalmi eseményen jelen volt kis gépével, és lesifotósként lekapta a legjellemzőbb, legkínosabb, vagy legszebb pillanatokat, melyekből hamarosan egy album is készül talán), és akik így nem, azok szerkesztőként és kiadóként találkozhattak nevével (Cserépfalvi, Seneca, Magyar Könyvklub).

4.

IPM irodalom. Talán nem csodáljuk, de csak rövidpróza fér el a magazinban. Az írók kevésbé, avgy egyáltalán nem ismert nevek, Pénzes Csabáról, ha az öccsét nem ismerném, még sosem hallottam volna. Nóth Zsuzsának viszont már jelent meg egy érdekes könyve, Cickánycikkcakk címmel, a mostani írása pedig nagyon rendben van. Ám az igazi csemege nem az ő tollukból jött elő. Valóságos melléklet a mellékletben Ahmadou Kourouma novellája. Aki nem hallott még a szerzőről, akit Afrika Voltaire-eként tartanak számon, az olvassa el a fordító, Takács M. József előszavát, majd az ezt követő interjút az íróval.

5.

Amiről eddig még nem volt szó: az IPM tematikus számokkal jelentkezik, jelenlegi témája az álom, és a robotok. Bárdos Deák Ági interjúja Kömlődy Ferenccel nagyon érdekes, de még annál is jobb Szendi Gábor írása Freud-ról. Ilyen mondatokkal van tele: "Mondhatnánk azt is, hogy az álom vágyteljesítő funkciójára az egyedüli bizonyíték az, hogy Freud mindig is a hírnévről álmodott, és tényleg híres lett." Iróniája mellett és miatt is élvezhető írás ez, messze a legjobb a lapszámban, ahol bizony jó néhány szöveg egyáltalán nem kötött le vagy már agyontárgyalt témája, vagy iskolás nyelvezete miatt.

6. (P.S.)

A képanyag egyébként kitűnő. Én részemről drukkolok az IPM-nek.