A kerek kő II. rész

A szegény asszony nem szólt semmit, csak köhintett. Azt hitte a király, hogy nem elég neki az ezer pengő forint. Szavát sem várta, mondta a király: - Ha nem elég ezer pengő, adok kétezret. A szegény asszony megint csak köhintett, úgy meg volt zavarodva, hogy egy szót sem tudott szólani. Dehogy kevesellette az ezer pengőt! Hanem a király megint azt hitte, hogy kevesli, azt mondta hát a szegény asszonynak: - Hallod-e, te szegény asszony, nem sokallok én ezért a kőért három zsák aranyat sem. Adod-e ennyiért? Akkor már az asszony sem köhintett, hanem biccentett a fejével. A király egyszeriben töltetett három zsák aranyat, még szekeret, lovat is adott az asszonynak, hogy hazavigye az aranyat. Hazamegy az asszony nagy örömmel, de bezzeg volt öröm a háznál is! Most már gazdagok voltak, nem éheztek többet. - Hanem, hallod-e, feleség - mondja a halász -, meg kéne mérnünk az aranyat: hány véka lehet. - Igaza van kendnek, meg kellene mérnünk. Az ám, de véka nem volt a háznál. Nosza, átszalasztanak egy fiút a gazdag bácsihoz vékáért. - Hát nektek ugyan mire kell a véka? - kérdi a gazdag ember csúfondárosan. - Az édesapám pénzt akar mérni - mondta a fiú. Hej, de nagyot kacagott a gazdag ember. - Nesze, fiam, itt a véka, majd utánad megyek én is, hadd látom azt a pénzmérést. Megy a gazdag ember az öccséhez, s hát csak szeme-szája tátva maradt a nagy álmélkodástól. Ennyi pénzt még ő sem látott egy csomóban. Kérdi az öccsét: - Hol kaptad ezt a rengeteg aranyat, édes öcsém? Bezzeg most édes öcsémnek szólította. ,,Megállj - gondolta magában a halász -, most megtréfállak!" - Hm - mondja a halász -, ezt nekem a király adta három macskáért. - Hát az hogy lehet, édes öcsém? - A? bizony úgy, édes bátyám, hogy a király palotájában temérdek sok egér van, de annyi, hogy a király s felséges családja nem tud tőlük sem ebédelni, sem vacsorálni. Meghallottam én ezt én jártomban-keltemben, s három macskát elvittem a királynak ajándékba. Hej, ha látta volna kigyelmed, de megörült a király a három macskának! Mindjárt szólította a hopmestert, s megparancsolta, hogy ennek a derék embernek három zsák aranyat adjon a három macskáért. Ahogy ezt hallotta a gazdag ember, nem volt maradása, ment haza, s mondja a feleségének, hogy mit hallott. - No bizony - mondta az asszony -, ha az az ágrólszakadt három macskát vitt a királynak, viszünk mi három zsákkal. - Én is amondó vagyok, feleség. Azzal uccu neki, végigjárták a falut, de még a szomszéd falukat is, s ami macskát találtak, mind megvették jó drága pénzen. Mikor három zsákra valót összeszedtek, befogatott a gazdag ember négy lovat, a három zsák macskát feltette a szekérre, s nagy ostorpattogtatással elidult a király városába. Megérkezik a városba, ottan is a király palotája elé, megállítja a lovakat, a kocsist otthagyja, maga pedig fölmegy a királyhoz. Bevezetik a király színe elé, s köszön illendőséggel: - Adjon isten jó napot, felséges királyom! - Adjon isten, gazdag ember, hát téged mi szél vetett ide? Mondja a gazdag ember: - Egy kevés ajándékot hoztam, felséges királyom. Hallottam, hogy az öcsémnek, a halásznak a felesége is hozott, s jó szívvel fogadta felséged. - Jól van, te gazdag ember, de hol van, amit hoztál? - Mindjárt felhozom, felséges királyom. Ott áll a szekerem a kapu előtt. Lemegy a gazdag ember, hátára veszi a három zsák macskát, s viszi fel a palotába. Eközben a király is összegyűjtötte egész háza népét, hadd lássanak csodát. No, jött is a gazdag ember, s ahogy belépett az ajtón, abban a szempillantásban kioldotta mind a három zsákot. Hej, Uram, Istenem, mi lesz most! Az a tenger sok macska ellepte a pádimentumot, ahány, annyifelé szaladt, nekiugrottak a földig érő tükröknek, ablakoknak, föl az almáriumokra, onnét leverték a drága, aranyos poharakat, tányérokat, összetörtek azok mindent. Kiabált a király, sikoltozott a királyné, de még jobban a királykisasszonykák, s egy szempillantásra becsődültek a katonák, hogy lássák, mi történt. - Fogjátok meg! - kiáltott a király. A katonák azt hitték, hogy a macskákat kell megfogni, pedig a király a gazdag embert értette. Hanem a gazdag ember sem tátotta el a száját, kapott a jó alkalmon, futott le a palotából, s szaladt világgá. Holnap, ha hozzátok szalad, legyen a ti vendégetek! pádimentum - padló almáriom - szekrény