Kertész Imre 1929, november 9-én született Budapesten. 1944-ben Auschwitzba deportálták, majd onnan Buchenwaldba, ahonnan 1945-ben kiszabadult. Miután Magyarországra visszatért, 1948-tól a budapesti Világosság című lapnak dolgozott, de 1951-ben, mikor a lap párthű lett, felmondtak neki. Ezután két évig katona volt, s azóta független íróként él és alkot mint műfordító. Német nyelvű szerzőket fordít, Nietzschét, Hofmannsthalt, Schnitzlert, Freudot, Rothot, Wittgensteint és Canettit, akik mind befolyással voltak művészetére.
1975-ben jelent meg Kertész első regénye, a Sorstalanság, amely auschwitzi és buchenwaldi élményeire épül. Ő maga azt mondja: ?Ha egy új regényre gondolok, mindig Auschwitz jut eszembe.? Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Sorstalanság egyszerű értelemben önéletrajzi volna: Kertész azt mondja, hogy önéletrajzi regényformát használt, de regénye nem önéletrajz regény. A Sorstalanságot először visszautasították. Mikor a regény 1975-ben végre megjelent, teljes csend fogadta. Ezt a tapasztalatot írta meg Kertész A Kudarc-ban (2000). Ezt a regényt egy trilógia második részének szokták tekinteni, amelynek első része a Sorstalanság (1975), harmadik része pedig a Kaddis a meg nem született gyermekért (1996). A Kaddis-ban újra megjelenik Köves György, a Sorstalanság és A Kudarc főszereplője. Elmondja a kaddisát a gyerekért, akit nem hajlandó a világra nemzeni, a világra, amely megengendte Auschwitzot. Legutóbbi könyve, a Felszámolás (2003) a trilógiát tetralógiává egészíti ki. További prózai művei : A nyomkereső című elbeszélés (1977) és Az angol lobogó című novelláskötet (1991).
Az 1992-ben megjelent Gályanapló, egy szépirodalmi formában megírt mű, amely az 1961-91-es éveket fogja át. A változás krónikája (1997) folytatja ezt a belső monológot ; az 1991 és 1995 között készített jegyzetei alapján. Az 1989-es politikai változások után Kertésznek lehetősége volt a nyilános szerepelésre. Eőadásai, esszéi három kötetben vannak összegyűjtve : A holocaust mint kultúra (1993), A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt (1998), valamint A száműzött nyelv (2001).
Az életrajz, a teljes bibliográfia és szakirodalom-gyűjtemény elérhető a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján: itt.
