- Mióta írsz paródiákat? És egyáltalán, miért? A címmel Karinthyra utalsz, ami azért elég merész. Szerinted megütöd az ő színvonalát?
- Az ezerkhmas évek eleje vagy vége óta. Azért, mert szeretek mások bőrébe bújva mindenféle csínyt elkövetni. Képzeld el, amikor igazgatónak öltözöl, és mindenki el is hiszi rólad, hogy te vagy az igazgató, de aztán komoly beszéd helyett csak simán seggen csúszol, mert esik a hó és fingik a ló. Karinthy zseniális volt, és nemcsak a paródiái, kedvelem. Nem tudom, vagyok-e olyan jó, mint ő, mostanában jöttem rá, hogy ezen értelmetlen rágódni. Titokban azért remélem, naná!
- Költőként és szerkesztőként indultál, most mit csinálsz?
- Ugyanezeket, de közben belesodródtam a kritikaírásba, újságírásba, színházi munkába (sejtelmesen hangzik, mi?). Szóval szövegekkel foglalkozom éjjel-nappal ? nem csoda, hiszen mindig is zenész akartam lenni!
- Mi alapján válogattad ki a bekerülő neveket? Lesz folytatás?
- Nagyon egyszerű volt: aki megihletett mint személy, hang, viselkedés; vagy esetleg egy konkrét mű tetszett meg, netán felbosszantott valaki ? tehát semmi tudatosság, koncepció nem volt benne. Egyelőre nem tervezek folytatást, de ha felhívna a Spielberg: ?Levikém, írd má? meg a második részt, itt van pár milla?, akkor nyilván. De csak ha dollárban.
-Volt-e, aki megsértődött? Milyen visszhangokat kapsz a paródiáidról?
- Voltak, de nem mondhatom meg, kik, mert akkor még jobban megsértődnének ? hárman vannak, mint a gonoszok. Hm, egyébként azok is!!! Aki olvasta, annak tetszett.
- Milyen érzés volt egyszer az egyetemi lapba Karafiáth Orsolya álnéven írni, amit most paródiának tűntetsz fel?
- Jó, mert sokat fizettek érte. Vagy nem is, mert én voltam a rovatvezető? A fene sem emlékszik rá, akkor épp jó tréfának tűnt. Én legalábbis élveztem. De te is, nem?
- Hogyan találtad meg az illusztrátort? Fontos volt, hogy a rajzok is vidámak legyenek?
- Oravecz Pétert, az illusztrátort a konyhában találtam, minden héten kedden nálam mulatunk. Amúgy suliba jártunk együtt. Amelyik kép nem lett vidám, azt elégettük, és ilyenkor Pedró (ez a becsületes neve, nem Péter) egy pohárral kevesebb bort kapott büntiből.
- Mennyi a személyeskedés a paródiáidban? Sokat iszol?
- Sok a személyeskedés, egy-két évvel ezelőtt még bosszúálló alkat voltam. Egy-két évvel ezelőtt még sokat ittam.
- Téged parodizált már valaki?
- Igen, a Varró Dani. Szerintem az a paródia, amit én írtam róla, jobb lett; de most komolyan?
Karafiáth Orsolya
