(MTI) - Amikor az idősebb Bush 1993-ban elhagyta a Fehér Házat, több kiadói felkérésre sem volt hajlandó megírni emlékiratait. Úgy gondolta, hogy felesége nagy sikerű visszaemlékezései és barátjával, Brent Scowcroft tábornokkal négy elnöki évéről közösen írt A Fehér Házban című könyvéből mindent megtudhattak magánéletéről és politikai nézeteiről.
A nem szűnő nyomásnak eleget téve idősebb George Bush, valamikor kínai nagykövet, később Ronald Reagen alelnöke, majd az Egyesült Államok elnöke, és ma az Egyesült-Államok jelenlegi elnökének édesapja úgy ítélte meg, elérkezett az idő, hogy ha nem is visszaemlékezéseit, de levelezését és személyes naplójának részleteit nyilvánosságra hozza.
A naplórészletekkel - és nem egyszerű kiadói jegyzetetekkel - kommentált levelek a politikus személyes gondolataiig engedik az olvasót, aki utólag közvetlen tanúja lehet az amerikai elnök olyan döntéseinek, amelyek meghatározták történelmünket.
A szüleinek Pop aláírással írt magánlevelek mellett a Le Figaró közli többek között az 1974-ben Nixon elnöknek írt udvarias sorokat, amelyben a Watergate-botrányt követően Bush a lemondást javasolja az akkori amerikai elnöknek, valamint a berlini fal leomlása előtt két hónappal a Francois Mitterrand-hoz írt, Cher Francois - vagyis Kedves Francois - kezdetű levelet, amelyben Bush a Gorbacsovval folytatott leszerelési tárgyalásairól számol be a francia elnöknek.
A közölt részletekből a legérdekesebb az 1991. január. 5-én Szaddam Husszeinhez intézett udvarias, de kemény hangú levél, amelyben Bush "az Irak és a világ közti háború előestéjéről" beszél, amely "akkor kezdődött el, amikor Ön elfoglalta Kuvaitot". A levélben az amerikai elnök kifejti, hogy amennyiben Irak az ENSZ 678-as határozatát tiszteletben tartja, újra a nemzetközi közösség teljes tagja lesz. De ha az iraki hadsereg nem vonul ki Kuvaitból, Szaddam Husszein nemcsak Kuvaitot, hanem Irak jövőjét is elveszti. "Háború esetén az ön országa (az ENSZ már érvényben lévő szankcióinál) sokkal szörnyűbb tragédiával fog szembesülni... és országa és ön is óriási árat fog fizetni". Később Bush hozzáteszi: "Ezt a levelet nem azért írom, hogy megfenyegessem, hanem hogy tájékoztassam. A legkisebb öröm nélkül teszem, hiszen az amerikai nép semmit nem vethet az iraki nép szemére". (Panoráma - Venczel Katalin, Párizs)
