 |
Camus íróként, moralistaként és politikai teoretikusként a második világháború utáni nemzedék szószólója, majd az utána következők mentora lett. Írásaiban a háború utáni értelmiség kiábrándultsága tükröződik, fő témái az elidegenedés, az ember elszigeteltsége egy idegen világban, a Gonosz kérdésköre és a halál véglegessége. Megértette a nihilizmust, de síkra szállt az igazság és a mértékletesség értékei mellett, elutasította a kereszténység és a marxizmus dogmatizmusát. Minden műve az ember helyét, az élet értelmét, az emberiség és a világegyetem összefüggéseit keresi.
Az április 7-én, 17 órakor kezdőd konferencián Kende Hanna Camus gyermekkoráról beszél, míg Dolmány Balázs: Az Ördög vagy a Jóisten (Camus és Sartre egzisztencializmusa az abszurd jegyében) címmel, Hegedűs D. Géza és Dömötör András: A ?Pestis? a színpadon címmel tartanak előadást. A konferenciát Márton László zárja (Camus 1956-ban).
