 |
A lap ugyanakkor megkérdőjelezhetetlenül déli orientáltságú: szerzői között nagy többséggel délszláv alkotók fedezhetők fel, ami egyáltalán nem jelenti honi művészeink elhanyagolását. A legutóbbi számról alkotott olvasói vélemény az alábbiak szerint (is) összegezhető.
2.
A Fosszíliát - ezúttal is - líra, jelesül három horvát poéta nyitja. Jagoda Zamoda verseinek témája az "én" (nyilvánvalóan nyelvi) megragadhatatlansága, illékonysága - "az egyik szót másikra, / az egyik énemet másikra váltom." (Áttetsző) -, ezzel párhuzamosan az önmeghatározás problémája, amiről ráadásul még beszélni is nehéz: "Egyre gyakrabban állok meg, / az arcom szemlélem, farkasszemet nézek magammal, // én Jagoda, én Jagoda Z, // De ez senkinek sem mondható el." (Erről nem beszélünk). Talán lehetne ezt kevésbé direkten is csinálni, nem úgy, ahogy azt például az Üzemzavar című vers példázza: "Ez minden?! Miről beszélek én egyáltalán? És kinek?" Jagoda Zamoda amolyan kortárs Odüsszeuszként bolyong és keres, versei ráadásul kimoshatatlanul magukba szívták a háború füstjét, ami egyben a meghasadt tudat kiváltó okaként is értelmezhető. Olvasás közben nehezen szabadulok a gondolattól, hogy komoly elméleti felkészültséggel írott versekről van szó. És, meglehet, kizárólag így is olvashatók. Nem habkönnyű esti olvasmányok, az biztos. Zamoda verseinek "szigorúságát" Ivan Herceg (némileg hasonló tematikájú verseinek) iróniája oldja - "A leghelyesebb az időjárásról társalogni. Mindhiába, morzsák / sem hullanak az égből " (Másik neveink) -, Krešimir Bagić versbeszélője pedig - legalábbis Zamodáéhoz viszonyítva - már határozottan magabiztosnak tűnik: "a róna bennem lakozik, utazik. / ahova érek, ott / megpihen" (Sötétség a képeskönyvekben).
3.
Prózában stabilabbnak tűnik a "legfrissebb" Fosszília-szám. Vojislav Despotov és Will Self regényrészletei mellett Gyuris Gergely és Pap Balázs - szegedi szerzők - novellái olvashatók az első körben. Gyuris Gergely írása (Tamás úr a tévé előtt) a "szöveg a szövegben" szituáltságot tematizálja: egy onanizáló férfi a képernyőn váratlanul egy hasonlóan cselekvő férfit vesz észre, akinek a feje nem látszik, viszont készülékében ugyanez a folyamat zajlik - és ez a folyamat zajlik a novellában is, feltételezhetően a végtelenségig. Jóllehet az alapötlet nem kelti az újdonság érzetét, a szöveg megszerkesztettsége nem rossz. Némileg problémás ugyanakkor, hogy a szerző nem ura végig a nyelvnek - jót tett volna helyenként a tömörebb, sűrítettebb megfogalmazás. Az olvasónak ebben az esetben is az a benyomása támadhat, hogy a prózaelmélet megelőzi az élményt: a novella végén Mukk Tamás - a (novellabeli) szerző - olvasónak szánt, kissé mesterkélt megjegyzései olvashatók. Pap Balázs novellája viszont (Tóth-Szabó Béla: Hihetetlen, de cukor nélkül iszom) talán a legjobb szöveg: jól működik a késleltetésen alapuló narráció, a szétszálazott történet gördülékeny, karakterei egészek, kerekek, mindamellett a szerző pontosan ("időben") gazdagítja őket egy-egy további jellemvonással. A vulgáris nyelvhasználat úgyszintén autentikusnak bizonyul, bár a több helyütt szinte kiáltó túlírtság, a fel-felbukkanó archaizmusok bosszantóak tudnak lenni. Még akkor is, ha ez elsősorban Tóth-Szabó Béla hibája (ha hiba egyáltalán).
A második körben jön Zoran Ferić, akinek a szövegei igen élvezetes olvasmányok - megdöbbentőek, "háborúsak", néhol kegyetlenül abszurdak vagy groteszkek. Interjút minden egyes Fosszília-szám tartalmaz (megtartandó jellegzetessége a lapnak!) - Ferić személyében izgalmas írói karaktert ismertet meg az olvasóval, kár, hogy nem tudjuk meg, ki készítette/fordította. Enumeráció (az alkalom megragadása): a szám tolmácsai Domokos Tamás, Lukács István, Fenyvesi Ottó, Kasza Péter, Orcsik Roland, Simon János, Simon József, Szakács Szilvia, Virág Zoltán és Walkó Ádám voltak.
4.
Az esszéket angolszász túlsúly jellemzi. Andy Medhurst memoárja: nosztalgia versus valóság - punk. A szerző szerint "az emlékezés mindenekelőtt kreatív folyamat, a múlt interpretálása, nem pedig föltárása." Ezt szem előtt tartva vizsgálja ifjúkorát. Érezhetően vesződik egykori önmagával, végül azonban dűlőre jut, s nem borul le a mozgalom nagysága előtt. Írásának tétje az, hogyan szemlélhető az egykori szenvedély akadémikus analízis útján. Tanulság: "a kultúrakutatásnak is föl kell nőnie valamikor." A szöveget rendkívül megterheli a vehemens képalkotási szándék, ízelítőül néhány sor: a "nosztalgia [] úgy suhan keresztül a brit popkultúrán, mint egy tengerparti városka neve egy szikladarabon", vagy "ölembe pottyant az önmegvalósítás viszonylagosságának bizonyítéka átkötve az irónia szalagjával". A tematika mindenesetre karakteres, Medhurst írása pedig a Fosszília szubkulturális jelenségek iránti elkötelezettségének dokumentuma.
5.
A ferrarai humanista, Pietro Pomponazzi tanulmányának - A lélek halhatatlanságáról - utolsó fejezete a fordítók előszava szerint éppenséggel "a lélek halandóságának igen részletes és a maga korában a legszínvonalasabb demonstrációja." Utolsó fejezet, amely nyilván leginkább az előzőekhez mérten nyújthat valódi élményt, ráadásul meglehetősen rövid, s valahogy nem illik bele a szám koncepciójába. Mindamellett becsülendő az a törekvés, mellyel a szerkesztők (leginkább) az antikvitás és a középkor filozófiájának egy-egy elfeledett részletét igyekeznek újból a szélesebb nyilvánosság elé tárni.
6.
A Fosszília borítója dizájnos, az illusztrációk sem okoznak csalódást: Admir Mujkić markáns karakterű grafikái (festményei?) különböző kultúrák attribútumait használják fel, bennük "'a kép a képben' az alapkoncepció", derül ki az egyik kísérőtanulmányból, melyben a művek ezoterikus, meditatív jegyeinek olvasatát kapjuk meg. A másik ilyet a bosnyák Faruk Šehić jegyzi, aki szerint Mujkić alkotásai - amennyiben ellentétes értékek és minőségek szembeállítását, sőt azonosságát fejezik ki - a végtelen vers illúzióját keltik: "Lenn nem jajgatnak az öregek és a haláltól sem félnek, tudják, semmi sem halott örökre. [] Nincs lenn a feledés folyója [...] Amikor minden szétpukkan, mint egy asztrális lufi, a törmelékekből létrejön az a nyelv, amelyen megszólal a végtelen vers."
Bónusz: hamarosan kinn az új szám, addig is: www.fossilia.hu
|
