Szent István-napi ünnepünk egyik leglátványosabb jelenete, amikor népviseletbe öltözött leányok és legények nemzetiszínű szalaggal átkötött kenyérrel köszöntik a díszemelvényen álló szónokot. Felmerül a kérdés, honnan ered ez a szokás. Vajon akkor alakult-e ki, mint néhányan feltételezik, amikor 1949-ben a Szent István-napot alkotmány ünneppé változtatták, vagy inkább az a vélekedés a helyes, amely szerint az új kenyér átadásánál egy ősi, egészen a középkorig visszanyúló hagyománnyal állunk szemben. |
A kiállítás és az ünnep egész keletkezéstörténetét tárgyaló katalógus minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy egyik vélekedés sem állja meg a helyét. Az új kenyér átadásának jól ismert toposza ugyanis nem szovjet minta alapján született, de nem is olyan régi, "ősi magyar", mint azt a közvélemény hiszi. A szokás kialakulásának eredetét a 19. század végén, Darányi Ignác földművelésügyi miniszter azon leiratánál kell keresni, amely a földesúr és az aratók közötti "patriarchális jó viszony" helyreállítása érdekében aratóünnepek rendezését szorgalmazta. A kiállítás aratókoszorúkkal feldíszített szekerek, korabeli újságcikkek, fotók, filmhíradók segítségével rekonstruálja, milyenek is voltak ezek a Darányi-féle, főleg uradalmi gazdatisztek, egyházi személyek és különböző egyletek, körök, által rendezett aratóünnepek. Ezeken egyébként nem egyszer a királyi család tagjai is megjelentek. |
A kiállítás arra a kérdésre is választ keres, hogy a nemzeti emlékezetben hogyan vált egy "fölülről kitalált" hagyomány "évszázadokra visszatekintő, ősi" hagyománnyá. |