KO: Könyvhét, augusztus 1.

1.

Könyvhét - a könyves újság. Eképp reklámozza magát a lap, amiről rejtélyes módon még nem volt szó itt, a szekcióban. Ez azért is meglepő, mert tárgyalunk itt női laptól kezdve a közéleti orgánumokig mindenről, és éppen ez a kétheti lap marad ki, ahol csak és kizárólag könyvekről, kiadókról és szerzőkről van szó. Ez utóbbiak közül többen a site rendszeres szerzői is. De mindegy mi volt eddig, most jövök és népszerűsítek, és nem csupán azért, mert az újság rendszeres szerzője vagyok... Tehát van ez a lap, ami már hat éve van jelen a piacon. Elsősorban könyvszakmai kiadvány, ám szélesebb rétegeket szólít meg, mint a szűken vett kiadói szcéna.

2.

A főszerkesztő Kiss József, a beköszöntő kis hasábot mindig ő jegyzi. Most éppen az elszálló nyár ürügyén az idő múlása felett töpreng. Több állandó rovata is van a lapnak, meg kell még említenem Kertész Ákos örökös tárcahelyét, ahol most Digitális elmék, digitális politikusok címmel ír a gépek és az emberi logika kapcsolatáról. A másik sztenderd hely Nyerges Andrésé, az Olvasószemüveg. Itt mindig egy általa jelentősnek vélt könyvről értekezik, most Kaczér Illés Ne félj szolgám, Jákob című regényéről, amiből a lap vége felé részletet is közölnek. Tarján Tamásnak is külön rovata van, a félcédulák, melyen belül most a közelmúltban megjelent drámákra hívja fel a figyelmünket. Foglalt széke van Nádra Valériának is, ő az "írófaggató", most éppen az ÉS főszerkesztőjét, Kovács Zoltánt kérdezte meg. Van itt szó mindenről: szerkesztésről, irodalmi riportokról, az ÉS régi gondjairól, és megtudjuk azt is, hogy nem kell rettegni: Kovács nem készül memoárkötet írására...

3.

A címlapon Bódis Kriszta, színesben, finoman. (Érdeklődés felkeltése végett elárulom, hogy a lapban belül kissé izgalmasabb fotót találunk róla...) Kriszta beszél a pályakezdéséről, dokumentumfilmes múltjáról, további terveiről. Legyen elég annyi, hogy én készítettem ezt az interjút, nem lenne ildomos tovább szidoloznom magam, ezért nézzük a többi beszélgetést. Mert ez a lap egyik erőssége: szinte mindenkit megkeresnek, ha új dologgal rukkol elő, és nagyon nyitottak a fiatalokra is. Nem számít, hogy valaki pályakezdő, vagy esetleg már régóta ismert személyiség: ha valamit letesz az asztalra, itt helye van.
*
(részlet az interjúból)
- Miért vártál ilyen sokat az első könyved megjelenésére?
- Aki ennyi mindent csinál, mint ahogy én csináltam világéletemben - eleinte például festőnek készültem - az lassabban halad. Másrészt meg nem vagyok jó menedzsere önmagamnak, nem is annyira izgatott a megjelenés időpontja. Idealista vagyok, azt gondoltam, majd felfedeznek engem. Lerakok valamit az asztalra, és az hatni fog. Ezt most is így gondolom, de azért gyakorlatiasabb is lettem. Rájöttem, hogy ha egy filmet megcsinálok, azt el kell küldeni fesztiválra, ugyanígy a verset is el kell küldeni a lapokhoz, kiadókhoz. Az ismeretlenségi falon át kell verekedni magad, ez magától nem megy. Nekem fontos, hogy mit mond a szakma arról, amit csinálok. Először nagyon korán, tizenkilenc évesen publikáltam, aztán szünet, majd két évvel ezelőtt gondoltam, előkészítem a kötetemet, és egyúttal kipróbálom magam. Azóta folyamatosan publikálok az Élet és Irodalom, Holmi, Jelenkor, Liget, Mozgó Világ hasábjain. Magánkiadás eszembe sem jutott, bár ha jól belegondolok, az első verseskötetem tulajdonképp mégis magánkiadás, kilenc évesen csináltam versek címmel. Akkor még klasszikus stílusban gondoltam Címe Versek, 1976.

- Miért éppen a JAK-ot választottad kiadónak?
- A szervezetnek tagja vagyok ugyan, de elmondható az is, hogy tájékozatlan vagyok az irodalmi életben. Láttam, hogy elsőkötetesek itt jelennek meg, gondoltam, hogy ez nyilván így normális. Az pedig eszembe sem jutott, hogy házaljak a könyvvel, főképp, hogy miután nekik megmutattam, ők egyből igent mondtak. Nem ismerem a hierarchiákat, szeretnék ebből kimaradni. Ez persze egy idő után illúzió, de ezzel az álnaivitásommal egy ideig tán még tartom magam. Egyszerre érdekel is ez a világ, de a játszmákból szeretnék kimaradni. Nyitott és érdeklődő akarok maradni ebben a közegben

4.

Kritikák és recenziók is bőven találhatók a lapban. Nyerges András Voltomiglan című művéről és Lynne Tillman regényéről szól az első két kisebb terjedelmű írás. Hosszabban időzhetünk viszont Mátraházi Zsuzsa Andrew Faludy könyvéről szóló szövegénél, vagy Bodor Pál Borsi-Kálmán Béla művét vizsgáló munkájánál. A kisebb, áttekintő recenziókat a lap végén, a könyvajánló rovatban találjuk. Külön tárgyalva magyar és világirodalom, politológia, környezetvédelem, stb.

5.

Külön pontot érdemel a folyóirat másik szimpatikus blokkja, a gyermekirodalmat népszerűsítő gyerekkönyvajánló. Brumi a Balatonon, Bálint Ágnes repülő díványa, meg mindenféle egyéb.

6.

És zárásként a listák, amikből a legújabb megjelent könyvekről tájékozódhatunk. Több könyvesbolt és kiadó sikerlistája után áttekintést találunk az adott időszak összes megjelent kiadványáról, ami nemcsak a terjesztőknek, hanem nekünk, mezei olvasóknak is nagy segítség. Tehát ha jobban el akarunk igazodni könyvek, kiadók és szerzők világában, olvassuk rendszeresen ezt a szimpatikus, hangsúlyozottan politikamentes folyóiratot. Tényleg megéri.