| Augusztus - szeptember
1. Nagyon fiatal lapról van szó, a Magyar Könyvgyűjtő idén még csupán a második évfolyamába lépett. A szép, fényes fedőlapú kiadvány fő profilja nem az irodalom, nem is a könyvkiadás, hanem a könyv maga. |
Ezt már a címlap is mutatja: gyűjtemény, ex libris, antikvária, bibliofília, stb Ha az impresszumot megnézzük, vészes hasonlóságot találunk a Könyvhétével. Főszerkesztő Kiss József, főmunkatárs Csokonai Attila, művészeti vezető pedig az előbb említett lap fotósa, Szabó J. Judit. A két lap mégis merőben más. Míg a Könyvhét az aktuális kiadói és irodalmi trendekre fókuszál, itt megismerkedhetünk régi gyűjteményekkel, szakkönyvtárakkal, antikváriumokkal, tehát mindazzal, ami az írott szöveg hátterét adja. Nekem, mint végzett könyvtárosnak valódi kincs egy ilyen kiadvány, és úgy vélem, bárki, akit egy kicsit is érdekel, hogy a mű milyen tálalásban kerül kezébe örömmel forgatja majd. 2. A folyóirat a Corvina egy lapját ábrázoló címlapján feltüntetett kilenc rovatra tagolódik. Első a Gyűjtemény, melyben a zirci ciszterci könyvtárról ír Mátraházi Zsuzsa. Kevesen tudják, hogy ez az Országos Széchenyi Könyvtár Reguly Antal Műemlékkönyvtára (a belső borítón fotó). Az írás először áttekinti ennek történetét, ami egészen 1060-ig, I. András királyig nyúlik vissza - legalábbis a Képes Krónika szerint. Megtudjuk azt is, hogy miért éppen Reguly Antal nevét viseli az intézmény, hogy milyen egyedi ritkaságokat tár elénk a helyben nyílt kiállítás, és hogy mi is az a Kilencnyelvű Biblia. 3. Melyikünknek ne lenne hasznos olvasmánya például az Irodalmi helynevek A-tól Z-ig, vagy a Rejtvényböngészde? Ki ne emlékezne az Érdekes könyvújdonságok című folyóiratra? Az Ex libris rovatban Erős Istvánt faggatja Nádor Tamás. Erős sokoldalú: irodalomtörténész, lapszerkesztő és - kuriózumként - rejtvénykészítő író. #8220;Egy arc a Gutenberg-galaxisból" - áll a leadben, a szövegből mégis érdekes ellentmondásra találunk: alig van könyve, inkább már számítógéppel dolgozik. Az interjúban különös életút tárul szemünk elé: hogyan lesz egy elsőgenerációs értelmiségiből ismert és elismert szakember. 4. Az Antikvária rovat három csemegét is tartogat. Az első Borbély László hosszabb interjúja Pécsi Gáborral, az Óbuda Antikvárium tulajdonosával. Keretes anyagként egy 1923-as datálású Krúdy szöveg, melyből, már csak a hangulatkeltés miatt is idézek: #8220;Olvasni nem muszáj, öltözködni kell - mondják a búbánatos kis könyvkereskedések, mintha a saját halálos ítéletüket mondanák. () A kis könyvkereskedések ablakaiban ott üldögélnek manapság is a könyvek, de már minden feltűnés nélkül, ambíció nélkül, mint azok az emberek, akik sokat csalódtak a világban." Mégis, miért lesz valaki antikvárius? Pécsi erről vall nekünk. A másik írás egy kellemes kis portré a szentendrei Pastinszky antikváriumról. |
Megtudhatjuk, hogy a jelenlegi legértékesebb könyvük 470000 forintba kerül, hogy mikor tartják aukciókat, miért szeretik a gyűjtők ezt a helyet. A harmadik írás is hasonlóval foglalkozik, csak éppen az ismert Király utcai antikvárium, az Amicus kapcsán. A vezető, Walloschek Miklós beszél saját profiljukról, vásárlókörükről, cégvezetési problémáikról. 5. A Praxis és az Antikvitás rovat főképp az aukciókkal foglalkozik. #8220;A július és az augusztus a pihenés időszaka. Nemcsak az iskolákban, hanem az üzleti életben." (Aprócska megjegyzés: itt a szekciókban viszont a nyüzsgés időszaka volt, irodalmi tábor irodalmi hátán, repültek a helyszínik, így mulat a magyar tollforgató, néha megfordul a fejemben, hogy inkább lennék kereskedő) Áttekinthetjük a nagyobb antikváriumok (pl. Központi, Szőnyi, Múzeum) aukciós eredményeit, amelyekből, a szerzők szándéka szerint leszűrhetjük a következő évad tanulságait. És ha már aukció és iskolakezdés: kapunk egy történeti áttekintést a régi magyar olvasó- és nyelvtankönyvekről is. Szénási Zsófia dúsan illusztrált anyaga széleskörű áttekintést nyújt a témában. 6. Számomra legérdekesebb mégis a Bibliofilai rész volt, már csak azért is, mert egyetemistaként épp emiatt kezdtem el a szakot, a szép könyvekkel szerettem volna foglalkozni minden mennyiségben. Először Tasnádi Tamás ad egy áttekintést az utóbbi hónap míves kivitelű terméséről. Sajnos a folyóirat nem színes, így csak fekete-fehérben láthatjuk a borítókat. A következő írás épp egyik kedves tanárom tollából származik: Pogány György értekezik a magyarországi bibliofil folyóiratokról, immár - sorozatról lévén szó - harmadjára. Őt Bratka László vallomása követi, Az olvasónak is van sorsa címmel, az őt ért irodalmi hatásokról. Aztán már csak egy bibliofil árjegyzék, sokunk számára megfizethetetlen árakkal. De azért bevallom, a lapot végigolvasta megjött a kedvem ahhoz, hogy egyszer én magam is részt vegyek egy aukción |
