Könyv a rádió hőskoráról

    MIKROFONTÖRTÉNETEK A MAGYAR RÁDIÓ HŐSKORÁBÓL
   
   
   A 80. születésnapját ünneplő Magyar Rádió sikerének igazi letéteményesei kezdettől fogva legendás bemondói voltak. Ők tartották össze a különböző jellegű, rövidebb-hosszabb műsorfolyamokat, ők adták meg a formálódó rádiózás arculatát. Szalóczy Pál archív fényképekkel illusztrált, áttekintő rádiótörténetében - mely egyben kor- és kultúrtörténet is - bemutatja a legnevesebbeket, s felvillantja legérdekesebb történeteiket. Könyvét korabeli hanganyagokból készített CD-melléklet teszi teljessé.
   
   
   Részlet a könyv előszavából:
   
   "Messziről hallom, évtizedekkel ez előttről, Halló, itt Rádió Budapest! A félbevágott gordonka-formájú Orion készülék rácsozata mögül, a vászon rezgésén túlról szól a hang, s a két kereső gomb között fénylik a skála ...Kedves hallgatóink, most szalonzenét közvetítünk a stúdióból... Vagy éppenséggel futballmeccs közönségének zúgása-moraja hallik, és Pluhár szpíker dinamikusan, heves lendülettel sorolja a játékosokat, kiált fel lelkesen egy-egy jó lövésnél, netán gólnál.
   Akkor, gyerekkoromban, a harmincas években már megszokottá vált a rádió, természetes volt a létezése, és azóta is mindennapjaink részese, igazán nem is jut eszünkbe a sokféle és újféle média ismeretében, hogy azért nem is volt az olyan nagyon régen, amikor a Telefonhírmondóból egyszer csak - ha még sercegve és olykor recsegve is, de - megszólalt az éter hullámain a rádióadás.
   Erről a hőskorról, meg az azt követő évtizedekről szól Szalóczy Pál könyve. Persze, elsősorban a szpíkerekről. Hiszen mint a Magyar Rádió jeles bemondója, kollégáinak kíván emléket állítani, a legendás Scherz Edétől az ugyancsak legendás Radó Árpádig. A nyolcvan évvel ezelőtt induló sikertörténet a könyv lapjain fokról-fokra követhető: izgalmas eseményekkel, nagyszerű rádiós személyiségekkel találkozhatunk, a szerző vidám események felidézésével színesíti a krónikáját. Az olvasót bevezeti a stúdiók világába, megtudhatjuk, hogyan alakult a hangjáték sorsa, milyenek voltak az első adások-közvetítések, amíg aztán tökéletesedett a technika. Milyen sok lelkes ember munkája teremtette meg a magyar rádiózást, olyanok, akik egész életüket, de szó szerint: napjaik minden óráját ennek a csodás eszköznek a szolgálatába állították.
   Szalóczy leírja, hogyan gazdagodott művészeti műsorokkal a kezdetben csak híradásra szánt rádió. Neves színészek, énekesek, írók érezték lassacskán otthonuknak a stúdiót, felfedezték azt a felmérhetetlenül nagy hatást, amit az éter hullámain érhettek el a publikum körében. Érdekes azt is megtudni, milyen kitűnő munkatársak dolgoztak az osztályokon. Milyen nagy műveltségű, több nyelvet beszélő bemondók, szerkesztők teremtették meg a rádiózás színvonalát." Szakonyi Károly