Könyv Zerkovitz Béláról

Irodalom

Zerkovitz Béla zeneszerző (1881-­1948) élettörténetét feldolgozó, Mi, muzsikus lelkek című könyvének bemutatója a New York Kávéház (1073 Budapest, Erzsébet körút 9-11.) Vörös és Fehér Szalonjában lesz december 3-án, hétfőn 16 órakor. Az estet bevezeti Reviczky Béla főszerkesztő. Vendégek: a Budapesti Operettszínház Csókos asszony-előadásának sztárjai: Huszti Péter (Kossuth-díjas és Kiváló Művész), Homonnay Zsolt, Kékkovács Mara, Peller Anna és a házigazda, Csonka András. Zongorán közreműködik: Silló István.
 
Zerkovitz Béla Szegeden született. Műegyetemi tanulmányai alatt írta meg első dalát, egy társas összejövetelen egy barátja énekelte el az "Integrál Böske" című számát. Néhány nappal később Baumann Károlyt, az Orfeum népszerű énekesét is felkereste, aki elkérte a számot tőle, hogy műsorába illessze. A dal sikert aratott, így kezdődött Zerkovitz pályafutása, ami alatt több mint ezer, a nevéhez fűződő sláger született. A színházak egyfelvonásos darabjaiba írt betétszámokat, valamint írt operetteket is, ezeket mind hazai, mind külföldi színpadokon játszották.
 
Dalait a legkisebb kocsmákban is énekelték, fütyülték. Ő volt a magyar kuplé megteremtője. Magyarosította az orfeumi dalokat, a zenés színpadok műsorát. Rendelkezett zenei ismeretekkel; tanulmányait Mészáros Imrénél, az Operaház akkori igazgatójánál végezte. Rajongott a színházért, évekig volt az Orfeum igazgatója (a mai Madách Színház helyén) és a Városi Színház vezetője (ma Erkel Színház). Barátai közé nemcsak magyar, hanem híres külföldi személyek is tartoztak, mint Grock vagy Josephine Baker. Zenei teljesítményét elismerte szinte az egész világ, Giacomo Puccinivel sokszor nyaralt együtt. Vidám, kedves, egyszerű ember volt. Búcsúzóul, halála előtt még egy dallal megörvendeztette az utókort, mely : a "Lehoznám néked a csillagot is az égről" című dala volt. (Magyar Életrajzi Lexikon).
 
A szegedi gyermekkorról:
 
"a szegedi Iskola utcában születtem, a Braunswelter-féle órásbolttal szemben. Ez az órásbolt nagy szerepet játszott gyermekkoromban, mert míg más csemeték a bazárok és a játéküzletek kirakatait bámulták, addig én félnapokig el tudtam nézni a Braunswelter kirakatában tiktakoló apróbb és nagyobb órákat... legnagyobb szórakozásom az volt, hogy tanulmányoztam az órákat, hogy pontosan járnak-e? Talán ennek köszönhetem, hogy mindmáig minden körülmények között legnagyobb erényem a pontosság. Otthonunkban állandóan a legjobb zenét hallottam. Sokszor ki-kiruccantam az újszegedi szőlőkbe, ahol szinte magamról megfeledkezve énekeltem azt a sok szép dalt, amelyre odahaza tanított az édesanyám."
 
A színház és előadóművészet iránti érdeklődéséről:
 
"Más gyermektársaimmal ellentétben, nem a cégtáblákon, hanem a színlapokon tanultam meg olvasni. Ezek voltak életem első olvasmányélményei. A művészetet először a Barokaldi-cirkusz kerítésein kívül tanulmányoztam, ahonnan bekukucskálva néztem végig az előadást." Minden zsebpénzét, és családi adományokat a tányérozó bohócnak adja. "Nagyobb tisztelettel néztem erre a bohócra, mint jóval később a műegyetemi tanáraimra."