A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár vitathatatlanul Budapest egyik legjelentősebb kulturális közintézménye. Történetének feldolgozására megalapításának százéves évfordulója adott alkalmat 2004-ben. A monográfia első kötete, amely a kezdetektől 1945-ig tárgyalta a könyvtár történetét, még a centenárium évében megjelent.
A második kötet, amely 1945-től 1998-ig dolgozza fel az intézmény múltját, március 11-én kerül az érdeklődők elé. Az első munkát is jegyző Katsányi Sándor a "félmúltat" dolgozta fel, mikor tényszerű, de olvasmányos stílusban megírta a második világháború végétől az 1980-ig tartó időszak történetét. E korszak a heroikus újjáépítéssel kezdődött és a voluntarista könyvtárpolitikával folytatódott, szinte az egész korabeli kultúrpolitikát modellezte: a használók igényeinek semmibevételét, a mennyiségi szemlélet eluralkodását, az ízlés formálásának erőszakos módját.
A változás - igazodva a magyar társadalom történetéhez - csak lassan és sok buktatóval indult meg. Ezt a folyamatot, a visszatérést a Szabó Ervin-i alapokhoz, a klasszikus közművelődési könyvtár funkcióihoz, Tóth Gyula tárja elénk. Járatlan utakon halad, hiszen szakirodalmi előzményekre alig támaszkodhatott, és a korszak köztörténete is a napi politikai harcok kereszttüzében áll. Ennek ellenére a szerzőnek sikerült plasztikusan az olvasó elé tárni, hogyan változott a könyvtár hálózatának szervezete, gazdálkodása, és hogyan nyert teret egy más szemléletmód és könyvtárfelfogás, amely már az olvasók igényeiből indult ki, s a külföldi példákat is hasznosítva korszerű szolgáltatásokat igyekezett meghonosítani. A kötet lapjain az intézménytörténet mellett az emberi, könyvtárosi sorsokon keresztül egy hivatás és szakma mindennapjai is kirajzolódnak.
A monográfia gazdagon illusztrálva, bőséges jegyzetanyaggal, a mellékletben kronológiával, kiadványjegyzékkel és az elmúlt száz évre vonatkozó bibliográfiával, statisztikai táblákkal jelenik meg.
