Könyvheti interjúk: Orbán György, a Ráday igazgatója

Egyéb

   
   Tematikus rendben végig a Ráday utcán
   
   

   
   - Második alkalommal "öltözik könyvbe az utca" tetőtől talpig. De egész évben hallani lehetett a Ráday utcai rendezvényekről. Ön e különleges kulturális rendezvény agytrösztje, motorja, de kik állnak mögötte, honnan a támogatás?
   
   Orbán György: Ha költészet napi fesztivált tekintem, akkor ebben az évben valóban másodjára öltöztetjük könyvbe a Ráday utcát. Egyébként 2001-ben rendezhettem először ünnepi könyvhetet az utcában, aztán 2002-ben már Óbudán is lezárhattuk a Fő teret. Döntően a kerületi önkormányzatok belátása és ambíciója volt segítségemre. Én meg szívesen szolgálok ki valódi kulturális ambíciókat.
   
   - Versenytársnak tekinti-e magát a Ráday utca a Vörösmarty térrel? Ha nem, miért igen mégis? Miért tekintik Önt versenytársnak? Mi az, amit elvesz a Ráday, nem pedig hozzáad a kulturális egészhez az akadékoskodók szerint?
   
   O.Gy.: Már mondták az én szemembe is, hogy "ellen könyvhetet" rendeznék. Azt kérdeztem vissza, hogy mi ellen lehet egyáltalán könyvhetet rendezni? Már az első alkalommal tisztáztam magamban egy-két alapelvet, azóta nem kellett változtatnom. 1929 óta az ünnepi könyvhét a mindenkori magyar kortárs irodalom és a magyar könyvkiadás seregszemléje. Közvetlen találkozás az olvasókkal. Hagyományosan központi helyszíne a könyv-ünnepnek a Vörösmarty tér. Az idők során annyira fontos hellyé változott, hogy nincs olyan szereplője a magyar könyvpiacnak, aki ne akarna ott lenni a téren.
   Tovább bonyolítja a helyzetet az a tény, hogy a rendezvény kinőtte a Vörösmarty teret. Hogy ki, miért nem tudja, akarja megoldani ezt a megoldható problémát, én nem tudom, nem ismerem a körülményeket. Azt is komoly problémának érzem, hogy kereskedők és kiadók együtt állítanak ki. És bizony megváltoztak az idők során az arányok, az erőviszonyok. Nem kis feladat egy-két emberes, napi megélhetési gondokkal küzdő kis kiadóknak és több milliárdos forgalmú kereskedelmi láncoknak azonos feltételek között szerepelni. A szokásjog alapján kialakult térbeosztás sem optimális, nem könnyű tájékozódni az egyszerű látogatónak. Márpedig az egész legalább részben, az egyszerű, gyalog olvasókért van.
   Én nem tekintem magunkat versenytársnak, erre se erőnk, se kedvünk. Van elég baj, nem kell újabbakat kreálni.
   Pont a munkamegosztás érdekében nem hívok meg egyetlen céget sem, legyen az kiadó, vagy kereskedő, hanem csak könyveket. Aztán utca hosszat, tematikus rendben mutatjuk be a válogatásunkat: gyermek-és ifjúsági könyvek sátra, szépirodalom, tudományok, művészetek, életmód.
   A színpadra hívjuk a szerzőket, a kiadókat és szerkesztőségeket, mint szellemi műhelyeket és igyekszünk az eredeti gondolatnak megfelelően megteremteni a személyes találkozások lehetőségét.

- Segítség-e a Ráday utca megléte a könyvkiadók szövetségének puccsa után a kis, nem MKKE-tag kiadók számára? Az idén az összes kis kiadó képviseli magát a Fő téren, vagy a Rádayn?
   
   O.Gy.:A korábban kifejtett elv épp attól óv meg, hogy döntenem kelljen kis és nagy kiadók között, tagok és nem tagok, kurucok és labancok között. Nem értek én a politikához, de annyit azért igen, hogy ne keverjem össze a szakmámmal. Nekem egy-egy cím nem azért fontos, mert a szerzője tag valahol és a kiadó sem lesz ettől jobb, vagy rosszabb. A MKKE most olyan egyesület, amely - kénytelenségből - kamarai funkciókat lát el. Tisztább helyzet lenne, ha kamara lehetne, de ez nem rajtuk múlott. Mivel nem vagyok MKKE tag, ezért nem tisztem a belügyeikről nyilvánosan véleményt formálni. De tíz éven keresztül a Balassi Kiadó társtulajdonosaként valamit csak láttam és végigéltem, talán meg is értettem.
   
   - A tavalyi szélsőjobbos Vörösmarty téri cirkusz bármikor bárhol megismétlődhet. Tettek-e bármi óvintézkedést? Lehet-e egy ilyet megúszni egy országban, ahol a botrány a politika éltető eleme?
   
   O.Gy.: Szerintem keveset lehet tenni. Tavaly bennünket is ért inzultus, engedély nélkül kipakolt egy szélsőjobbos, uszító címeket is árusító sátor a Ráday utcában. Elzavartam őket, de már volt olyan apuka, aki számonkérte rajtam: Hát már itt sem lehetek biztonságban?! Gondolom annyi tehetünk, hogy nem ijedünk meg és azonnal fellépünk. De ez csak tüneti kezelés, az okok nem a mi térfelünkön vannak. Abban viszont megerősít, hogy a könyvek világa ne adjon helyet nem könyves szempontú felosztásoknak.

- Azzal, hogy versenyre késztet egy beállt, megcsontosodott struktúrát, milyen haszna származhat a magyarországi könyvvásárlónak, olvasónak?
   
   O.Gy.: Ne becsüljük túl a szerepemet, én se teszem. Nem hiszem, hogy döntő befolyást gyakorolnék a magyarországi viszonyokra. Fontosat, vagy érdekeset talán, de döntőt semmi esetre sem. A Ráday utcában és a Fő téren az elrendezés elsősorban a könyvbarát látogató igényeihez akar alkalmazkodni. Nekem úgy tűnt, mintha a könyvpiac szereplői egymással lennének elfoglalva és elfelejtkeztek volna a vásárlókról. Pedig ők legalább annyira nem kihagyható játékosok, mint a szerzők. Még akkor is így van ez, ha nem tudják a véleményüket kifejteni és érdekképviseletük se nagyon van. Csak érdekeik. Szerintem ilyen érdek az áttekinthetőség. Többek között erre törekszem.
   
   - És egy házi kérdés - milyen haszna lehet abból az erdélyi olvasónak?
   
   O.Gy.: Megint egy fogós kérdés. Ha idejön, és kiderül, hogy erdélyi vásárló, akkor kedvesek leszünk vele, tanácsot tudunk adni, de kedvezményt már nem, hisz nincs miből. Amennyire erőnkből futja - megejtően kevesen csináljuk ezt az egész hajcihőt - igyekszünk beszerezni erdélyi könyveket.
   
- Látjuk, Baranya megye a idei vendég. Elképzelhetőnek tartja-e, hogy a következő hasonló irodalmi ünnepen határon túli, talán éppen erdélyi kiadók foglalnak el egy-egy sátrat?
   
   OGy: Elképzelhetőnek tartom és elgondolkodom a lehetőségen. Tapasztalatatom szerint a határon túli könyvkiadás körül elég sokan sürgölődnek. Az a jó, ha ők maguk kapják meg a lehetőséget, ők tudják a legjobban, hogy mit kell csinálniuk. Baranya és Pécs látogatása kicsit más ügy. Egyrészt Pécsnek valóban kiemelkedő és bemutatható könyves világa van. A villányi vörösbor is megáll a lábán. Még nem tudom, hogy a jó ötletet hogyan sikerült megvalósítani. Ha sikeresek leszünk, lesz véleményem a folytatásról. Ha nem, akkor hallgatok.

   *
   FORRÁS: Krónika szerkesztetlen változat

   Könyvheti interjúk: Pécsi Györgyi (06. 21.)
   Könyvheti interjúk: Grecsó Krisztián (06. 19.)
   Könyvheti interjúk: Payer Imre (06. 18.)
   *
   Fotó: GE
   

Kukorelly, Györe Balázs a Rádayn Norman Károly felolvas