Kedves Mityu!
Az idővel az úgynevezett költő nyilván egy kicsit másképpen van, mint a prózaíró. Nyilván emlékszel te is Petri Történet című versére, ahol ezt írja:"Egyedül kéne élnem. // Hajnali, hosszú sétákon érlelnem magam. / Bor és - főleg - szivar mellett / (mert a cigaretta a kapkodásnak / kedvez, sok rövidlejáratú tervnek) / lassan fürkészni ki / amit múltamnak / - éppúgy önmagamnak nevezek. Talán hasznos / volna regénybe fogni."
Szóval cigaretta vagy szivar. Rövid táv, hosszú táv. A vers elkészülésének ideje nehezen fogható meg. Jó, tudom, a regény sem csak akkor készül, amikor éppen írják, de viszont megírni mindenképpen meg kell, az pedig hosszú, rendszeres munka.
Az ember beoszthatja a napját. Amikor valamilyen könyvet fordítottam (ami persze könnyebb, hiszen az eredetit már megírták), utólag irigykedtem magamra, hogy olyan jól ki tudtam tölteni az időmet, és mindig haladtam is valamennyit előre, és tervezhető volt a holnap meg a holnapután is.
A vers tulajdonképpen több időt igényel, mint a próza. Nem a tényleges megírása persze, hanem - hanem tudja a fene, mi, de az tényleg. Nincs időm átélni, amiből majd vers lesz? De honnan tudhatnám, hogy miből lesz vers?
Vagy megteremteni az alkalmat, amikor az átélt élmények egyszer csak verssé rándulnak össze a fejemben? De azt is honnan tudhatnám előre, hogy melyik lesz az az alkalom? Laza elengedettség kell, látszólag léha semmittevés, amiben ott lapul ugrásra készen az összpontosítás? Amikor az agyamba nem tolakodhat be semmi elterelő gond, szempont, feladat, kötelesség? Ez se így van. Költő tud verset írni hivatalban, lövészárokban, munkatáborban, akárhol. És abbahagy bármit, talán még egy szerelmi aktust is, ha kipattan a fejéből a szikra. Pedig sose tudhatja, hogy remekmű lesz-e belőle, vagy hamvába holt töredék. Akkor aztán ...hatja.
Remélem, sikerült elég nagy ívben megkerülnöm a kérdést, úgyhogy adom is tovább.
Maradva az időnél. Szabó T. Annától kérdezném, hogy tudta összeegyeztetni az anyaságot a PhD-disszertációja megírásával. És megosztaná-e másokkal is azt a kísérteties olvasói kalandját, amit nekem elmesélt, és ami olyan igaz (ellenőriztem), mint amilyen abszurd. Már persze ha nincsenek vele más, írói tervei.
A kérdésre két hét múlva Szabó T. Anna válaszol.
