Rombolás és bánat az Ég alatt
 |
Az szép, meg lehet kedvelni, ha valaki írófélét úgy elkap a hév, hogy egymaga elintézi a világ valamennyi búját-baját íróasztala mellől. Néha felveti szép okos fejét, bölcs tekintettel átnéz a szánalmas kamerán a szánalmas emberek szánalmas világába, búsan rezgeti pilláit, és azt rebegi, ennyit tehettem értetek emberek. A többi nem dolgom. Snitt. Én pl. ezt, éppen ezt kedvelem Krasznahorkaiban, nem feledkezve meg a tényről, nevében egy büszke vár, márpedig igen kevés büszke vár áll, mert ahol állt, most kőhalom. Krasznahorka büszke várát pedig a nóta is megénekli.
Az is szép, lehet kedvelni, ha az olvasó látja, létezik helyes arány a filozofikus bulvár, az aránytévesztő betűmennyiség és a titokzatosság lila köde között. Tetejébe az egész maja belharcnak látszik az inkvizíciós nemi eltévelyedésnek korából. Mindezek figyelembevételével vegyük kézbe a könyvhéten piacra került Kr. László új Kína-könyvét.
Krasznahorkai ugyanis visszatért Kínába, hogy újra dőljön a szó. És igen. Dől. A '92-es regény (Az urgai fogoly) zárólapjain az utolsó ókori birodalomtól abban a reményben búcsúzott, hogy új élet kezdődik, a kalandnak vége, nincs több szembesítést az európai és a keleti civilizáció közt. A regény azonban bizonyítja, a Kínai Kaland szerzőnket súlyosabban érintette, mint egy szimpla Távol-keleti kirándulás. Nem állhat meg egyetlen kötetnél, kettő, de ha lehet négy-öt kötetben kénytelen viszonymérlegre helyezni Kelet és Nyugat, a hagyományát vesztett európai ember és a keleti bölcs (aki most veszíti el) helyét az ég alatt.
 |
Persze Az ugrai fogoly sikerkönyv volta, és előképe a Rambó 1-2-3. is csak aztán volt képes közelférkőzni a tömegekhez lelkileg (főleg a Kelet-európai néplélekhez), miután tucatnyi került legyártásra. Krasznahorkai a Rombolás és bánat az Ég alatt című kötetében a 2002-ben tett II. kínai útját írja le. A Yangce torkolattól délre elterülő tartományokban keresi e magasrendű civilizáció nyomait. A szerző önkínzó. Kilátástalan. Mégis látja a fényt az alagút végén, mert a civilizáció a hagyományokra épül, a zsigerekig hatol. A zsigeri ősi civilizációt se a XX. század eszét vesztett rombolása, se a globalizációnak nevezett mélyvírus ki nem ölheti a keleti emberből. Amit egy filozófussal való beszélgetéssel pontosan meg is értet a kedves olvasóval.
Az útikönyv minden bizonnyal felhőtlen örömöket okoz az útleírás kedvelőinek. Engem Molnár Gábor amazonasi lepke-, és állatbőrgyűjtő könyveire emlékeztet, bár kevesebb benne az állat, viszont több benne a szó, a filozofikus mélység, a jelent az univerzum távlataival összevető többszörösen összetett mondat. Sikerkönyv leszesz, bárki meglássa. Nem tekinthető korszerű kortárs magyar olvasónak, akinek polcán nem díszhelyen sorakoznak Kr. útleírásai.
|
