Krasznokvajday Nikolett: Erdős Virág: Lenni jó

Csak a narancssárgát, cserép alá az ablakba az uncsi hétköznapokra, amikor csak dolgozni kell. Egy merő kacagás a párkány, amikor csak hazamegy az ember. Mintha örökre feljött volna a napcsi! De a vevőt nem találják meg, mert lehet, hogy falun kellene keresni. Ennyire szar a terjesztés. Így neki nem lesz külzete, nekem nem lesz belzetem, mert az egész úgy ahogy van - nem kell. Nyíregyházán vagy Pancsován árulhatnák a borítóját, Pesten meg a belét, az fasza volna. 1290 HUF! Midőn ezt írtam, tisztán 4,16 USD-t ért, 9,63 DM-et, vagy egy csomó eurót. Hogy lejbe’ mennyit, az nem is kifejezés! Ssza’ tíz üveg sört egy mai kocsmán. Testvérek között, már ha a kocsmáros a testvér, ér az húszat is. Sorban mind kinyitni, szkól!, a palackokat visszaváltani, a szellemet meg a 'ccsááába! Oké? Inni jó. Enni is. 1290 HUF egy óriáspizza ára, a hozzávaló sétatálcával. Olvasni nem jó. Ha jó, mindenféle hülyeség kezd tolongani az ember fejében, zsemegnek, marizsgatnak, zsurmékolnak, szöszögnek a depik, a kilátástalanságok. Szívéből el nem húz a bánat sose, a lába remegni kezd, a haja korpásodni, felizgul, nedvesedik. Rossz ez. Sokkal jobb, ha nem jó. Ha olyan, mint az Erdős Virág:
   "Ez egy nő. Onnan lehet gondolni, hogy nincs fütyije. Még az Ördögnek is van, de még a Zöldmajomnak is. Még a Nagymamából is lóg valami." (Portré)
   

Az excrementum megszülésének súlytalanságba röpítő startját látja Erdős Virág férfiasnak, vagy mi lóg [ki] a nagymamából? Mert azért csak beleolvasok még Erdősbe, mielőtt nem veszem meg:
"Úgy lógott ott a drótkerítésen, mint egy fennakadt izé."
Így kezdődik a Józsefváros felett az ég című nóta. Erdős Virág komálja az ilyen szókat, hogy micsoda, izé, fos. Csak nem igazán dzsanázza őket. A nem megfelelő helyen a legszebb szó is csúnya, s a "csúnya szó" csakis jó helyzetbe hozva szépül nekünk: "Jaj, jaj, jaj"! (Ez a Lenni jó utolsó írásának a mottója.) 1290 HUF, az nekem a rokfortos óriáspizza sétatálcával, szívókaréteges műanyag pohárral, nem az erdősös pokitbuk. Darált csibe, gomba, rokfort és mozzarella! Egy kurva nagy kecsöpös ballonból nyomhatom rá a vért. A kecsöpcsíkok négyfelé osztják óriáspizzámat, minden mezőben olaszkolbász-karikák forognak, mint a nap.

*
Erdős Virág mint Cosmo-lány: "Te vagy a legjobb!"

Fincsi! Ráteszem a sétatálcára, a lezárt pohárba döföm a szipókát, és indulok. Még jó, hogy a szipóka ilyen végtelen hosszú. Ahogy innen eldzsalok, a hátam mögött már rég ki van dobva az egész, és én még mindig szívhatom. De csak magamnak. Hiszen bizonyára ez a kritika is teljesen öncélú. Elképzelhetetlen, hogy ezt a kötetet a néhány gonosz vagy jóságos recenzensen kívül bárki is elolvasta volna. Nincs jobb helyzetben ez a kritika sem. Valószínű, hogy Erdős Virágon és a minden bizonnyal hanyag korrektoron túl senki sem fogja olvasni. Hiányzik nekünk - ugye, Virág? -, a gonosz vagy jóságos olvasó.
Magvető, Budapest, 2000
Az Irodalom Visszavág, 7. szám, 2000/2 (2000. ősz-tél)