 |
(MTI) - A svájci Neuchatelben élő, francia nyelven alkotó író életművéért, az 1956-os események szikár, drámai és hiteles ábrázolásáért kapta meg a Kossuth-díjat.
Kristóf Ágota könyvei magyar fogadtatását jónak tartja, úgy véli, ezt tükrözi a Kossuth-díj is. Mint mondta, vagy fél évtizede nem ír új művet, egészségi állapota nem teszi lehetővé. "Olvasni sem tudok, mert a napjaimat kórházban töltöm, a kezelések nem engedik" - mondta, hozzátéve: "igen fáradt vagyok".
Kristóf Ágota családjában, gyerekeiben, unokáiban leli örömét. Saját életének történetét - amely szintén kész regény - nem akarná másra bízni, lediktálni, ehhez sincs ereje, így ez a krónika valószínűleg nem készül el.
Kristóf Ágota 1935. október 30-án született a Győr-Moson-Sopron megyei Csikvándon, Szombathelyen érettségizett, ezután a kőszegi szövőgyárban helyezkedett el. 1956 végén, első férjét követve elmenekült Magyarországról, Svájcban telepedtek le. Először óragyári munkásként, majd fogászati asszisztensként dolgozott. Első verseit kőszegi diákévei alatt írta, de költeményei csak évekkel később - már svájci tartózkodása idején - jelentek meg a Magyar Irodalmi Újság hasábjain. 1970-től francia nyelven írja műveit.
Leginkább a dráma műfaja foglalkoztatja; mintegy húsz drámájából csak kilenc került a közönség elé. A nyolcvanas években zajos sikert aratott a Nyugat-Európában, majd később Magyarországon is megjelent A nagy füzet, A bizonyíték, valamint A harmadik hazugság című kisregényekből álló trilógiájával, amely körkép a második világháború éveiről, az azt követő világról egy család történetének különböző állomásain keresztül. A mű különböző regénytechnikák - minden költői eszköztől mentes - bravúros ötvözete. A trilógia több országban kötelező iskolai olvasmány, A nagy füzet számos helyen, különösen az ázsiai országokban a kortárs világirodalom egyik alapművének számít.
A svájci állampolgárságot kapott írónőt 1988-ban Olaszországban Alberto Moravia-díjjal tüntették ki, 2008-ban megkapta az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját.
