 |
Figyelemmel kisérem a magyar költészet alakulását, és derűlátó vagyok: van jó magyar költészet. Igaz ugyan, hogy az Erdélyben élt költők "leereszkednek" hozzánk könyveikkel, de alkotásaik - véleményem szerint - nem jelentenek nyomós értékeket: a magyarországi környezetben; sok áttelepedett költőnk elsatnyult, munkáik silányak lettek.
Ha nem megy Mohamed a hegyhez, jön a hegy Mohamedhez. Érkeznek a magyarországi költők munkái és nem is akármilyenek. Ilyen Turcsány Péter kötete* is.
Turcsány jó költő. Nem hangoskodó dinamikus fajta, mint például Bartis Ferenc (de Bartisnál ez pozitívum). Ő visszahúzódottabb, líraibb. Versei melodikusak, jó értelemben vett romantikus zeneiség van bennük, nem idegen tőle az impresszionista színezet sem. Az a fajta líra, amelyet Áprily Lajos, Jékely Zoltán és bizonyos mértékig Vas István művelt a magyar költészetben. Az erdélyi költők közül tán Salamon Ernő szerelmi lírájájával, s a kortárs Magyari Lajos költészetével rokonítható. Nagy érték Turcsány költészetében a táj-szeretet. A természet elbűvöli, mint hajdan Odüsszeuszt a szirének éneke. Turcsány nem formabontó költő, inkább a klasszikus formák mentén halad. Szabad verseiben is úgy lüktet a ritmus, mint a hajdani ókori ódákban - egy-egy "lecsapó" rímmel teszi hatásosabbá versét.
Impresszionista versei, mint a Tiszazugi nyár, A Dél mosolya, Csengettyűi a téli csöndnek, igen szép versek. E kis kötet legszebb verse szerintem a Molnár István krónikája című ballada, amely a jelenkori magyar líra egyik legszebb darabja.
Van a kötetben radnótis áthallású vers is, s Sem dúvad sem pacsirta című, amely a Sem emlék, sem varázslat című Radnóti verssel rokonítható, de nem áll előde hatása alatt.
Turcsány költészete nem rutinköltészet, mint más több tíz kötetes költőnkké. Megéli a vershelyzeteit, ihletből ír, versei élményből fakadnak.
Szólnom kell, Turcsány emberi-költői mivoltáról is. A verseket olvasva, hívő ember áll mögöttük, szép családi életet élő, sok gyereket nevelő. Ha jól tudom hat gyereke van. Dicsőség ezért nejének is, aki a karrierjét nem féltette, mint a magyar nők legtöbbje, s vállalta az anyaságot. (Csak tízezer ilyen magyar asszony kéne s az hatvanezer újszülöttet jelentene.) Nem kellene állandóan magyarázzuk a bizonyítványunkat múltidézésünkkel, kopjafázásunkkal.
És milyen nagyszerű összhang sugárzik a versekből! Bizonyos értelemben irigyelésre méltó. De nem csodálkozom, mert Isten megáldja a tisztességes érzelmű, szándékú embert. Turcsány szép életérzésű, népéért, tenni akaró költő.
Az Imádkozó kezed című verse méltó tanúsítója ennek a harmóniának:
Parányi gótikus templom
imádkozó kezed,
könnyedén szökik föl
és ostromol, eget,
az ujjak részletét
szóval kimondani
már nincs erőm, még nincs erőm:
csak tenyeremben tartani.
|
