 |
Kérdés: Milyen érzés írónak lenni?
Válasz: Éppen megjelent a Buddha szomorú. Lázár Ervin Rétságon, nyár, meleg, a rétsági könyvtár, mint az összes hatvanas években felhúzott szockult építmény, meleg, merev, a vendég izzad kínjában, feszeng. Egy lány kérdezi, egy igazi szép lány, hogy milyen érzés az írónak írónak lenni, miután a Csapdát megírja. Lázár Ervin azt válaszolja, hogy ugyan nem szeretne csalódást okozni, de ha fájt már a gyomra (a lányé), akkor elképzelheti. Az író gyomra mindig fáj. Naponta készül ott valami, csikar, helyezkedik, fészkelődik és soha nem tudni az eredményt. Hibátlanul szól. Így, leírva, nem adja vissza szöveg mélységes humorát, bensőségét. A lány elégedetlen a válasszal, ha jól emlékszem, valami olyast morog, az írónak kötelező éreznie, ha egy Csapda-féle gyöngyszemet írt. Engem megnyugtatott a LE-szövege. Olyasmit jelentett adott percben, hogy az író sem ugrik ki ernyő nélkül a repülőgépből. Ezt fontos volt hallanom akkoriban, mert a megismert írók úgy viselkedtek, mint akik igen, bármikor. Szárnyuk van. tovább
|
