A Magvető Kiadó - könyvadományozással egybekötött - "poszt-Mikulás" jótékonysági rendezvényt tart a Bethesda Gyermekkórházban december 8-án, szombaton 15 órakor. Kovács András Ferenc Hajnali csillag peremén és Tóth Krisztina Állatságok című új kötetének zenés bemutatója a két szerző, Boldizsár Ildikó szerkesztő valamint Farkasházi Réka és zenekara, a Samu Band közreműködésével.
Részlet a Líra KönyvKlub magazin 2007/6-os számából, melyben Tóth Krisztina beszél új kötetéről egy interjúban:
"Léteznek a gyerekversekben tabu témák, amelyektől a figyelmes írónak illik megkímélnie olvasóit?
T. K.: Szerintem ez a felnőttek tévedése. Mindenről lehet és kell is velük beszélgetni. Áltatja magát, aki azt hiszi, a világot kívül lehet rekeszteni a gyerekszoba falain. A kicsik gondolatvilágában éppúgy ott szerepel például a halál, mint a mienkben. Másrészt nem csak a kimódoltan szép dolgokra fogékonyak, a bizarr és a furcsa éppen annyira izgatja a fantáziájukat. Emlékszem, egyszer beszélgettünk a Csimota Kiadó vezetőjével arról, hogy annak idején az egyik kedvenc meseillusztrációnk az volt, amelyiken Babar, az elefánt fekete gödörbe pottyant. A Csipke Rózsikából, térbeli mesekönyv volt, azt a félelmetes képet szerettem, amelyiken a gonosz boszorkány kiles az ablakon."
Részlet a kultúra.hu Kovács András Ferenc felolvasóestjéről írt riportjából (Pula, Művészetek Völgye, 2007. augusztus 4-e):
"KAF költészete igen szerteágazó, akár egy izgága, konfrontatív személyiséget is vizionálhatnánk a tollát vezető kéz mögé - ám ő épp ennek az ellenkezője. Nyugodtság és életkedv áradt belőle, ami rendkívül illett is a bevezetőben már leírt környezetbe, másrészt igazából semmi meglepő vagy felrázó gondolat nem hangzott el, bár a lépcsőházi bölcsesség hatásmechanizmusára jellemző módon így utólag sok megfontolandó gondolat maradt meg bennem. Például teljesen logikus, hogy KAF verseinek nagy része monológ, dramaturgiai (és nem retorikai) alakzat, vagyis színház. Erre első olvasás után is rájöhet az ember, de miután a szerző elmeséli születésének és gyermekkorának körülményeit, vagyis hogy gyakorlatilag színházban nőtt fel (édesapja színházi rendező, édesanyja színésznő), máris mindjárt más a megközelítés. Vagy például nehezen hisszük el költőknek, hogy ne lennének hiúak időnként, KAF-nak mégis kénytelenek vagyunk, hiszen mosolyogva meséli: annyi hiúságot látott a színházban és környékén, hogy ismeri természetét, és nincs rá szüksége. A beszélgetés (szerintem) kulcsmondata is ekkor hangzott el (tartalmi idézet következik): "amikor tükörbe nézek, nem KAF-ot látom, hanem Andrist."
