Nem ünnepe a kultúra kijelölt napja a felnőtt lakosság azon - túlnyomó - részének, amely nem jár színházba, nem olvas könyvet, talán még sohasem volt hangversenyen. Amelynek ezek után marad a televíziózás. Annak kulturális hatása nem lebecsülendő, legfeljebb e hatás jellege, iránya töltheti el kétségbeeséssel a figyelmes elemzőt. Az okok sokfélék: pénztelenség, az érdeklődés hiánya, a kultúrán kívüli lét következménynélkülisége. Ezek talán nem is csak az elmúlt évtizedeket, de az évszázadokat is jellemezték. Ezt a folyamatot meg kell állítani. Hiszen a kultúra nem ünnepi kabát, amelyet időnként, elővéve a naftalinból, illik magunkra ölteni, hanem végszükség, az egyetlen lehetséges válasz azokra a kihívásokra, amelyekkel most, a 21. század elején szembe kell néznünk. Mert itt van előttünk néhány kérdés, amely részben kulturális válaszra vár.
- Az elkerülhetetlen globalizáció: az egyik oldalon a kínálat kiszélesülése, a hozzáférés olcsósága és könnyűsége; a másik oldalon a hagyományos indentitások föllazulása és a multikulturalitás meghatározóvá válása.
- Az EU-csatlakozás, amelynek velejárói az identitást érő kihívások: a növekvő lehetőség, hogy megismerjenek, és veszély, hogy elveszítheted régi magadat; egyfelől a kulturális alkotások és alkotók szabadabb áramlása, a kulturális sokféleség felerősödése, másfelől a kultúra háttérbe szorulása a kormányzati cselekvésben, a gazdasági, jogi igazodás súlya miatt.
- Az új technológiák megjelenése: a kultúra megőrzése, archiválása, hozzáférhetővé tétele, olcsó eljuttatása, olcsó reprodukálása, ezen belül az audiovizualitás meghatározóvá válása; ugyanakkor az üzlet befolyásának túlsúlya - akinek sok pénze van, az tud csábító üzeneteket megfogalmazni. Az információgazdaság kialakulása, a "kreatív" iparágak felértékelődése: a film, a TV, az ipari és életmódbeli design meghatározóak lehetnek a kultúra jövőjében.
- Szabadidő- és életmód-változás: több és az életpályákban felértékelődő szabadidő; több pénz a kulturálisnak tekintett áruk fogyasztására; a fogyasztási javakon belül előtérbe kerül az információ, ami vagy kultúra, vagy annak is tekinthető, vagy azzal közvetlen kapcsolatban van, ám a fogyasztás egyre nagyobb területei kerülnek az üzlet hatása alá. Az élménytársadalom létrejötte: a kulturális (időfelhasználási, ismeretszerzési) szükségletek kielégítése sokféleképpen és magas színvonalon történik, miközben kérdéses az értékválasztás, értékdefiníció.
- Speciális kárpát-medencei problémáink: minden szomszédunknál fellépnek a hozzánk hasonló problémák, és az identitás válsága ki- illetve tovább élezi a magyar-szomszéd kapcsolatok hagyományos gondjait; hosszan élő probléma a magyar kulturális identitás megőrzése és fejlesztése, amit kritikussá fokoz a schengeni elv érvényesítése.
A válaszok nem halogathatók, kulturális álláspont és cselekvés nélkül semmit sem érnek. Az is világos, hogy a Magyar Kultúra Napján alapvetően, meghatározó módon, hangosan és sürgetőleg a jövőről kell beszélnünk. És nem csak a kihívások miatt, de azért is, mert ezt az üzenetet kaptuk az írás elején idézett költőtől. Legyen az Ő szava egyben most a végszó is: "Törekedjél ismeretekre! de ismeretekre, melyek ítélet s ízlés által vezéreltetnek. E vezérlet híjával sok ismeret birtokába juthatsz ugyan, hanem ismereteid hasonlók lesznek a szertelen sűrű vetéshez, mely gazdag növésű szálakat hoz mag nélkül. Ítélet által rendbe szedett s keresztülgondolt ismeret ver mély gyökeret, s őriz meg a felületességtől; ízlés pedig adja azon kellemes színt, mi nélkül a tudomány setét és zordon: mint a cellájába zárkózott remetének erkölcse."
(Parainesis - részlet) |
