Luzsicza István: Az artista estére hazamegy című verseskötetének és Horváth (EÖ) Tamás: Vizek fészke című novelláskötetének bemutatója szeptember 2-án, szombaton 17 órai kezdettel lesz a fóti Tó Vendéglőben (Fóti-tó, Hársfa u. 44.)
Az est házigazdája: Szentmártoni János költő, a Magyar Napló Kiadó szerkesztője. A helyszín megközelíthető a Nyugati pályaudvarról a Veresegyház - Vác vonalon, a Fótfürdő megállónál kell leszállni (a harmadik fóti vasúti megállóhely).
Luzsicza István 1975-ben született Budapesten. Fóton él, Dunakeszin dolgozik bírósági írnokként, az egri Eszterházy Károly Főiskola művelődésszervező szakos hallgatója. Nős, egy ötéves kisfiú édesapja.
A költő így ír magáról:
?A versírást viszonylag későn, és akkor is inkább csak kalandvágyból, pillanatnyi vagabundságból kezdtem el, semmit a feltétlen mondanivaló, a súlyos tartalom okán. A leírt szó felelősségének felismerése, a világ- és életszemlélet kialakulása csak később következett be: nem a gondolkodás tett költővé, az írás tett gondolkodóvá. Az írás, amely így rendező elvvé lett bennem a világtendenciák zűrzavarában; önmagam szabta igazodási pont, fogódzó az összekuszált értékek között, arany középút, egyensúlyi helyzet, ahonnan ki lehet billenni ugyan, de ahová mindig vissza lehet és kell térni. A hallgatástól önmagam számára válnék hiteltelenné, s mindahhoz asszisztálnék, ami ellenemre van a világ folyásában; nem biztos, hogy az írás által tisztán látok, de nélküle ennek szándékát is feladnám, s talán el is sodorna ez a közeg, melyben folyamatosan jelen van mindennek az ellenkezője is, pillanatnyi szempont-igazságok cáfolják meg egymást, s ahol csak az egyéni rend adhat eligazodást. Ez az egyéni rend a vers nekem. S a vers felülemelkedés is, mert hitem lehet ugyan hiábavaló, tarthatok bármit is jónak vagy károsnak, írhatók akármit, akkor sem változik semmi - de van egy szilárd pontom, van, amit folytatnom kell minden körülmények között. Menedék, hogy ami rajtam múlik, abban valamennyire megteszem a magamét. Így hát írok. Egész egyszerűen: nem tehetek mást.?
Horváth (EÖ) Tamás 1959-ben született Szentgothárdon. Író, pedagógus. Jelenleg Fóton él, éneket tanít a budapesti Szinyei Merse Pál Gimnáziumban, ahol a Németh László Önképzőkör munkáját is segíti. Tanítványaival közösen adja ki a VITA c. folyóiratot. Írásai 2000 óta jelennek meg folyóiratokban.
Részlet a könyvből:
?Velencefürdő tájékán már egészen magához tért. A partot fürkészte: vajon nekivetkőztek-e június közepének a kamaszlányok? Valahányszor megpillantotta ezeket az éppencsak-domborulatokat, kezdődő íveket, dobogás indult meg benne. Máskülönben mint tanár és kezdő rendező sokszor megtapasztalta: nem éri meg az izgalom ezekért az alakuló testtájakért. Várta már, nagyon várta, hogy a vonat elérje Várpalotát. A Bakony jelentette azt a világot, melynek meghökkentő hepehupái mögé egészen különös dolgokat lehetett álmodni. Kicsiny falvakat még kisebb templommal, melynek foszladozó vakolatáról nyúl arcú magyar szentek szemeznek az emberrel. Városkákat, ahol pertuban van az értelmiség, és az egyetlen gimnázium nagytermében megtalálható még a régi, barokk szárnyasoltár. Akkor, az ifjúság idején miért nem voltak ezek láthatóak? Osztálytalálkozó lesz. Beülnek majd valami kedélyes kis külvárosi vendéglőbe. Bort iszik, mert azt szereti: fehérbort. Mesél, ha kérdezik. Pimasz fölénnyel arról, hogy úgy vitte valamire, hogy semmire sem vitte. Akik, eljönnek, tátják a szájukat: "te semmit sem változtál", és nem tudják, bizonnyal nem is merik kiejteni azt a szót, amivel leleplezhetnék.?
A Magyar Napló honlapja
