Magyarországon a karikatúra gyerekműfaj

A képregény jó kifejezés arra, amit csinálsz?

Igen.

A képregény Magyarországon az én generációmnak a Fülest, a Pajtást, a Kockást és a Hahotát jelentette. Te nem a Kőszívű ember fiait rajzolod meg. Mit csinálsz?

A Fülesben magas színvonalon jelentek meg irodalmi adaptációk, például Rejtő Jenő regények. A francia iskolára a kidolgozottság jellemző. Nagyon sokat tudtam tanulni tőlük.
Többek között, hogy miképpen kell megrajzolni egy kezet. Én karikatúrát tanultam meg előbb rajzolni, mint natúrát. Nem aktot és vázát rajzoltam először, de még kockát sem. Ez lehet, hogy egy generációs deformáció.

Képzőművészetet tanulsz. Hogyan fér össze a félprofesszionális képzőművész képezés és a képregény-rajzolás? Mennyire tekintik művészetnek, amit művelsz?

Már a hatodik évem kezdem az egyetemen, eddig a megtűrt kategóriában éreztem magam. Nem rugdostak a folyósón, nem bántottak. A képregény műfaja nincs a helyén Magyarországon, nem csodálom, hogy a komoly felsőoktatásban nem veszik komolyan, mint például az olajjal való festést vagy az agyaggal való mintázást.

Franciaországban azt láttam, hogy felnőtt és gyerek ott hasal, gubbaszt a képregény boltban és falja, olvassa a képregényt. Nálunk ez nem üzlet?

Én ezt Németországban láttam, megdöbbentem a szaküzletek láttán, és tényleg ott ácsorognak a felnőttek(!) és olvassák. Hasonló okokból nincs nálunk képregény-szaküzlet, ahogy jó könnyűzenére szakosodott boltok sincsenek.
Áldatlan állapotok uralkodnak. Kizárólag a gagyinak van vásárlóközönsége. A középkorosztálynak van csak pénze vásárolni, a zenei kínálat is hozzájuk van igazítva. A képregény gyerekműfajnak van beállítva.

Hat éve jelennek meg a képregényeim, de már 16 éve rajzolom őket. A videóklip új dolog. Párhuzamosan szeretném folytatni mindkettőt. De az animációval nem a képregény rovására szeretnék foglalkozni. Az animáció sokkal inkább elfogadott műfaj, mint a képregény. Több évtizedes hagyományai vannak.
Ha a képregénnyel nem lehet karriert építeni, önkifejezni, egzisztenciát teremteni, akkor az animációban inkább van erre lehetőség. Szlovéniában, ami nincsen messze tőlünk, nagyon komoly képregény-magazinok jelennek meg felnőtteknek. Nem a szexizmus, vagy az erőszak miatt számítanak felnőttnek, hanem mert nem gyerekmércével fogalmaznak. A Stripburger-ben nekem is megjelent már oldalam.

Mennyire férsz bele a kortárs képzőművészetbe? Csak a szélén húzódsz meg, netán egy szín vagy a palettán? Volt kiállításod a pécsi Közelítés Galériában, a Trafóban

Örültem a trafó beli kiállításnak is, de a legpozitívabb visszajelzés a Magyar Narancsból érkezett, tavaly novemberben Szőnyei Tamástól kaptam egy hízelgő és okosan kifejtő kritikát a Butapest sorozatomról.
Azt írta politikailag teljesen inkorrekt, amit csinálok, viszont megfelelő intellektussal kompenzálja önnön bunkóságát a képregénysorozat. Azt is mondja, hogy nekimegyek bárminek és bárkinek.

Ez normális alapállás ma? Belefér a magyar médiába a tekintélytisztelet nélküli fricska?

Alám kérdeztél. Engem már majdnem megvertek képregény miatt. Telefonon fenyegettek. Ha ezt nézzük, akkor nem fér bele. A magyar sztár annyira érzékeny, hogy nem viseli el az efféle kritikát, és nem is találkozott ilyen műfajú kritikával, ami róla szólna, minősítené, lehúzná. Nagyon nehezen viselik el például azt, ha valamiféle állat formájában rajzolom meg őket.

Bátor ember vagy?

Milyen értelemben?

Van olyan, amit nem mernél megrajzolni?

Ne húzz csőbe, mert ha megmondanám, le is rajzolhattam volna. Vannak határok, de csak a saját bőröm féltem, nem az alanyt sajnálom.