Majoros Sándor a középnemzedék egyik karakteres képviselője. Különös hangulatú, a nyolcvanas- kilencvenes évek Bácskáját megidéző elbeszéléseit számos kitüntetéssel, köztük a József Attila-díjjal ismerték el, Meghalni Vukovárnál című kísérletező regényének fordítása pedig komoly figyelmet vívott ki magának Horvátországban. Az író most Emberrel esik meg címmel válogatást adott közre korábbi kötetekből, illetve még nem publikált elbeszélésekből
"Tavaly lettem ötvenéves. Ennek a kötetnek valójában akkor kellett volna megjelennie, de az élet így hozta. Örülök a kötetnek, mert ez végre egy tárgyi bizonyíték arra, hogy egy korszak véget ért. 1986-87 között íródott első kötetem, a Visszhangkísérlet anyaga, amely aztán az újvidéki Fórum kiadónál jelent meg, vagyis húsz évvel ezelőtt kezdtem el írni a Bácskáról szóló történeteimet.
Amikor 1991-ben átköltöztem Magyarországra, és folyóiratoknál próbálkoztam, hirtelen nagy sikerem lett. A Tengeri kígyó volt az első elbeszélésem, amely a Holmiban jelent meg, és aztán sorra jött a többi publikáció, könyvek, díjak. Azt hiszem, egy kicsit igazítottam a vajdasági irodalomról alkotott képen, hiszen az én realizmusom eltért a Symposion avantgárdjától. De ez a bácskaiság egy idő után kezdett teher lenni, mert öt könyvben sikerült elmondani mindent, ami az ottani életről, az ott élő emberekről szerettem volna, az irodalmi élet azonban továbbra is ilyen írásokat várt volna. Most vettem egy nagy levegőt, és úgy döntöttem, vége." - részlet az Úton a fikció felé című interjúnkból.
Majoros Sándor honlapja
