Árnyékfoglyod vagyok. Mondod,
mondogatod magad elé. Próbálod
kitalálni az élményt, honnan jöhet a szó.
Árnyas, könnyű séta nyomán a több száz
éves fák lombrajzolata pupilládon.
Fagyott levél alatt lassan rothadó emlékfoszlány
a nyárról. Akár az olvadó hólé szomorú
vidámsága és a gyerekkori jégcsapok
vasízű gondtalansága. Együtt is
előhívható.
Most éppen bármit sorolhatnál,
ami éppen eszedbe jut,
de csak motyogsz magad elé értetlenül.
Árnyékfoglyok, árnyékfoglyok vagyunk.
