Csak közelebb ne, csak ott tartani, ahol éppen van,
a pajzsa (a fegyverei) mögött, a saját bilincseiben,
miképpen te is maradsz (maradnál) a magadéban,
ha meg elmozdul, akkor ugyanarra és ugyanannyit
mozdulni el, amerre és amennyit ő, figyelni
folyton a rezzenéseit, a szándékait, s ha mégis
sikerülne közelebb kerülnie, netán veszélyes
közelségbe hozzád, akkor megfeszülni, sündisznó-
állásba merevedni, maximumra kapcsolni (ha
működik még) az állítólagos sugárzásodat, hogy
mielőtt erővel, kénye-kedvére és végérvényesen
bármit is megtenne veled, csekélyke nem várt
kellemetlenséget okozz neki (késsen csak le az
aznapi teájáról, piszkálgassa a szájpadlásába
fúródott tüskéket, borogassa a sajgó hátsó felét,
lássa be, hogy ha veled próbálkozik, neki is
változnia kell)? csak csendben maradni, amíg
rendet nem raksz magadban, vagy úgy nem
érzed, hogy tőled függetlenül rend lett, sőt, akkor is,
mert rögtön észreveszi a maradék bizonytalanságot,
az árulkodó kényszerűséget (készületlenséget),
az idő előtti kibuggyanást, a gyengeséget,
s mivelhogy te is tudod, hogy észrevette,
még zavarodottabb, kiszolgáltatottabb leszel,
még közelebb jutsz ahhoz az állapothoz, amikor
várod már (szinte kikényszeríted), hogy üssön le,
taposson meg, tiporjon a földbe, hogy többé ne is
legyél, mert nem is akarsz lenni már, mert
szégyelled, hogy vagy, s hogy eddig voltál, s
oda leskelődsz (kívánkozol?, igyekszel?), ahol
ő van, ahol végképp benne, a legyőződben
leszel immár ? csak tudni s várni, hogy ami
se tegnap, se tegnapelőtt, se ma (eddig a percig)
nem történt meg, az a következő percben, vagy
holnap, vagy holnapután, bármikor megtörténhet?
csak emlékezni és képzelegni, hogy mi lett (lehetett)
volna (mi lenne), ha minden, vagy legalábbis a
legfontosabb dolgok (például a születésed)
másként (máshol, más időben) történtek volna,
vagy meg sem történtek volna veled?
