Éltem. Hosszan kutattam
sokban az egyet:
föld alól kikotortam
késve szerelmet.
De az egyben is más van,
ezer a lépte:
mindenkit megsokszoroz
a szenvedése.
Megsokszorozza szerelme,
majd szerteszórja:
másnak foglya az elme.
Önmaga foglya.
Kerestem. S ím, találok
egyet a sokban ?
de egyben is világok
sugara lobban.
Dolgokhoz közel álom
sodor tehozzád:
magamat kitalálom,
mint a komorság.
Újra parányi lettem
most, hogy te vársz még:
csökken a szerelemben,
kisül az árnyék.
Ha soha nem talállak,
úgy is szeretlek ?
nevezzelek halálnak
vagy félelemnek.
