Melegfront? Hideg? Vagy csak rosszul feküdt (fordult?)
alvás közben, s beszorult a szivacs a bordái közé,
képtelen visszaszívni, amit az előbb kipréselt magából,
s valaki, aki ilyenkor is ébren van, lekiabált a létra
tetejéről (a rendőrségi helikopterről?, az égből?), hogy
mozduljon már meg, nincsen oxigén? Meghúzódott,
összenyomódott (beleakadt az oszlopba) a gerincvezeték
egyik szála, sötét lett, döglik a villamos, elzsibbadt a
bal válla, karja, mígnem sebbel-lobbal kiszállt az ügyelet,
s megindította az áramszolgáltatást? Mitől az ijedt zihálás,
a nincs-levegő, a vér tétova szivárgása, az agyon átlebbenő
hideg lepedő? A hidegfront azelőtt bizonyíthatón jó hatással
volt rá, órák alatt elintézett összegyűlt, megoldhatatlannak
tetsző, nyomasztó ügyeket, hirtelen jókedvre derült,
verset írt, régi ismerősök köszöntek rá, létra nélkül a tetőn
termett, repülő alkalmatosság nélkül a magasban.
Olyannyira magabiztossá vált, hogy lépten-nyomon
kikotyogta, eldicsekedte a szerencséjét (a titkát?),
a számára legfontosabb, s a rá nézve kimondottan hízelgő,
semmiért egészen szerelmet (viszonyt?), amiről (most úgy
gondolja, hogy) bizonyára hallgatnia kellett (illett) volna?
S talán mert fecsegett, azért a változás (a szakítás?,
a büntetés?), azért , hogy egyik front olyan, mint a másik,
s mindegyik, még a nincs-front is ugyanúgy viselkedik,
ahogy azelőtt a melegfront szokott(?)? Levert, kimerült,
ideges lesz, ritmuszavar, légszomj, álmatlanság,
halálfélelem kínozza, s ahelyett, hogy az éjszakai
fölébredésből bizonyos idő eltelte után visszaaludna,
egyre inkább beleforog a gondolataiba (félelmeibe), s még jó,
ha valamelyik bugyorban véletlenül eszébe jut (bár ezt is
kilocsogta már), hogy a rekeszizma szándékos és ütemes
mozgatásával megpróbálhatja fenékig teleszívni a tüdejét,
s ha sikerül visszatartania a levegőt, s lassan engedni ki
(s ezt többször meg tudja ismételni), előbb-utóbb kitisztul az
agya, egyre bátrabban képzelődhet, tűnődhet, magyarázkodhat,
hogy a frontok talán nem is az ő megbízhatatlansága (erkölcsi
romlása) miatt keveredtek össze (s talán össze sem keveredtek),
csak a tőle mindinkább függetlenedő érzékelőjében
(őrző-védő szerveiben?) keletkezett javíthatatlan változás
(romlás?, árulás?), s ahelyett, hogy a saját hatáskörükben
elintéznék az efféléket, szégyenteljes helyzetbe hozzák,
amikor már nemhogy ellenállni, de tapasztalatot szerezni is
lehetetlen, hiszen rajtuk kívül semmi (senki), ami (aki) a
váratlan támadást jelezné, a védekezés vagy a menekülés
szükségességére, lehetőségére, módozataira, s a kibeszélés
veszélyeire figyelmeztetné, felkészítené.
