majd annyi éggel amennyi a föld
majd esővel felnagyított
szívveréssel
vagy fénnyel
villanyfény sárga hímporával
hogy teremjenek az éjszakák
eljössz tudtam
rázd ki cipőd
a tenger homokot
elporladt még a lábad is
fluoreszkálnak hideg sejtjei
sírásom majd melengeti összegyúrják
könnyeim
vége van ma tán a télnek
tán egy messzi háborúnak
dőlj le hát aludj csak nagy a világ
elférünk keresztben is
