Tarkóra lökött vászonsapkában,
tán a sirályokat, a Megfeszített torkán
kiszakadt, Istent és Allahot
egyaránt bántó, fénybe ékelt kiáltásokat
észre sem véve, átköpve árnyékomon
és rugdalva szemetet, halhulladékot,
haladva a mindig tengerre lejtő
utcák szárazon is csúszós kövein, hogy
végül belépve e képbe, beforduljak
a tenger vakító sikátorába ?
késve érkeztem Magyarországról,
de hiányomat a fény rögzítette.
