 |
(MTI) - Makkai Ádám az indoklás szerint a magyar költészetet világszerte népszerűsítő műfordítói munkásságáért, a rendkívüli formakultúrájú és páratlan nyelvi leleménnyel megírt költeményeiért, életpályája elismeréseként részesült Kossuth-díjban.
Mint Makkai Ádám megjegyezte, az elismerés egy kicsit későn jött, nem is annyira az ő, mint édesanyja szempontjából. "Édesanyám Ignácz Rózsa író, aki negyvenegy kötetet hagyott hátra. Mindenféle értelmetlen váddal illették, azt mondták, hogy klerikális, irredenta. Egyik sem volt igaz, a XX. század nagy magyar írónője volt. Úgyhogy a Kossuth-díj egy kicsit az ő elismerése is, anyáról fiúra szálló örökség" - fogalmazott Makkai Ádám.
A professzor kitér arra is, hogy erdélyi barátai felbíztatták, írja meg élete történetét. "Elmúltam hetvenöt éves és nagyon sok mindenen mentem keresztül életem során. Megjelent huszonöt kötetem: angol nyelvészet, magyar versek, esszék. Most valami olyasmit várnak tőlem, mint Faludy György Pokolbéli víg napjaim, csak más kiadásban. Nem tudom, hogy ennek a kérésnek eleget tudok-e tenni, de ezen dolgozom már néhány hónapja" - magyarázta Makkai Ádám.
Mint mondta, egy újabb verseskötetet is össze szeretne állítani, esetleg novellákat is írna. "Anyám életművét is mozgatom" - jegyezte meg a díjazott, hozzátéve, hogy egy csíkszeredai kiadó jelenteti meg Ignácz Rózsa könyveit, de érdeklődnek az írónő művei iránt hazai kiadók is. "Az én feladatom, az én kötelességem, hogy foglalkozzam édesanyám életművével" - hangsúlyozta Makkai Ádám.
Makkai Ádám 1935. december 16-án született Budapesten. Egyetemi bölcsészeti tanulmányait Budapesten kezdte az ELTE-n, majd 1956 után az Egyesült Államokban, a Harvardon és a Yale-en folytatta. 1956 óta az Egyesült Államokban él. 1958-60-ban a hawaii, 1963-64-ben a Kuala Lumpur-i, 1965-74 között pedig több amerikai egyetemen tanított. 1969-2004-ben az illinois-i egyetem professzora, közben 1988-tól 2002-ig a hongkongi baptista főiskola nyelvészeti tanára. 1974-ben megalapította az amerikai nyelvészszövetséget, amelynek azóta ügyvezető és kiadóbizottsági elnöke. A Forum Linguisticum című szakfolyóirat alapítója, kultúrtörténeti jelentőségű munkája az angol nyelvű magyar költői antológia szerkesztése.
Metafizikába hajló, ironikus verseket írt. Kötetei többek között a Szomj és ecset (1966), a K=13 (1970), a Jupiter szeme (1991), Úristen! Engedj meghalni! (2002), Az erő (2003) valamint a Jézus és a démonok imája (2005). Budapesten 2002-ben mutatták be A legszebb ezer vers költészetünk nyolc évszázadából címmel ezeroldalas versantológiáját, amelyet tankönyvnek is ajánlottak.
