A makrancos asszony és az ördög (székely népmese)

Egyszer volt egy asszony, de az a világon mindent visszájára cselekedett. Egyszer mondja az ura, hogy hozza ki korábban az ebédet a szántóba. Ő bizony csak azért is legkésőbbre vitte. Máskor azt mondta, hogy vigyen jobb ételeket, de ő annál rosszabbakat vitt. Egyszer az ura másképpen kezdi. Azt mondja neki: - No, te feleség, nehogy az ételt hamar kihozd, nehogy töltött tyúkot, palacsintát hozz, mert szántónak nem való. Az asszony bizony csak azért is a leghamarább kivitte az ételt, mégpedig töltött tyúkot, palacsintát. Másnap nekiáll az ura, és ás egy mély gödröt a szántóföld végében. Hát egyszer az ebéddel jön a felesége. Leülnek a gödör mellé enni. Azt mondja az ember az asszonynak: - Hé, feleség, nehogy közel menj a gödörhöz, mert beleesel. De bizony az asszony azért is közelebb ment. - Vigyázz, feleség, ne essél bele a gödörbe! De az asszony csak azért is beleesett. Az ember bizony otthagyta, elment haza. Az asszony eleget akart kijönni, de nem tudott. Egyszer azt mondja magában: - Bárcsak valaki, az ördög innen kivinne! Hát ott terem az ördög, s azt mondja neki: - No, azért jöttem, hogy kivigyelek. Ülj fel a hátamra! Az asszony bizony felült, az ördög kiviszi. Azt mondja neki: - No, most már szállj le! Azt mondja az asszony: - Én bizony nem! Azt mondja az ördög: - No, várj csak, majd leszállasz te mindjárt! - ahajt nyargalni kezd vele az ördög. Egyik hegyről le, a másikra fel. De csak elfáradt, s a menyecske mégsem szállott le. Azt mondja neki az ördög: - Szállj le a hátamról! Az asszony azt mondja: - Én bizony nem! Megint nyargal vele az ördög, amíg jól elfárad, megint azt mondja: - Asszony, szállj le már a hátamról! Az asszony azt mondja: - Én bizony nem! Megbúsulja magát az ördög, hogy most már mit csináljon. Egyszer látja, hogy jön egy huszár, azt mondja neki: - Hej, huszár uram, ha ezt a makrancos asszonyt lehajtja a hátamról, én kendet királlyá teszem. A huszár leszáll a lováról, kihúzza a kardját, ráront az asszonyra és fenyegeti, hogy mindjárt kettévágja, ha le nem száll. De az asszony azt mondja: - Én bizony nem. A katona hadar feléje a karddal, azt mondja neki nagy mérgesen: - Asszony, szállj le az ördög hátáról, mert ha nem, elvégzem az életedet. De az asszony csak azt mondja: - Én bizony nem! Azt mondja a katona: - Na, ha nem, hát ülj ott az ördögbe! Erre azt mondja az asszony: - Én bizony nem ülök! - avval leszökött, az ördög pedig úgy elfutott, mint a szél. Másnap megy a katona hazafelé. Az ördög már várta egy híd alatt, hogy tegye meg királynak. Hát egyszer látja, messze-messze, hogy jön a katona. Az ördög kikukucskál a híd alól, odakiált neki: - Hej, katona uram, nem jön-e az asszony? Visszakiált a katona: - Nem jön, ne félj semmit! Odaérkezik a katon, kibújik az ördög a híd alól, azt mondja neki: - No, én téged királlyá teszlek, csak menj el a király leányához; amíg te odamész, én addig elfoglalom. Mindenkinek odaígérik a királykisasszonyt, csakhogy engem ki tudjon hajtani belőle, de senki rajtad kívül ki nem tud hajtani. Te csak mondjad: ,,Bújj ki, ördög!" - egyszeribe kibújok, s elfoglalok egy más királyleányt. De nehogy te onnét is kihajts, mert akkor belédbújok, s örökre benned maradok. Elmegy a katona a városba, hát mindenféle híre van, hogy az ördög elfoglalta a király leányát. Aki ki tudná űzni, annak adná a király leányát, fele királyságát, holta után pedig az egészet. Megörül neki a katona, elmegy, bejelenti magát, hogy ő ki tudja űzni az ördögöt. Azt mondja az ördögnek: - Bújj ki, ördög! Az ördög egybe kibújik, a katona pedig elveszi feleségül a király leányát, s király lesz. Hát egyszer jön az újság, hogy az ördög egy másik királyleányt foglalt el. Hívatják oda is a volt katonát, de neki nem volt kedve, hogy elmenjen, mert emlékezett rá, mit hagyott meg az ördög. Mégis, hogy sok kincset, drágaságot ígértek neki, csak elment. Azt mondja az ördögnek: - Ördög, bújj ki onnét! Az ördög egyszeribe kibújik, s megindul, hogy bújjék a volt katonába, de a katona nekitoppant, s azt mondja: - Hallod-e, ördög, jön a makrancos asszony! Az ördög úgy elfutott ijedtében, hogy a lába sem érte a földet, máig is fut, ha eddig meg nem állt.