Zeng-bong a reggel, Magyarország katlan,
ím koldusotokká tettetek,
és fölöttem az ég s a föld alattam
néktek is már fűthetetlenek.
Nem volt bánatom soha medveének,
telemet át most sem alhatom,
már hajléktalanok testével félek ?
jaj lesz-e vajon még tavaszom?
Titkomat elétek hiába tárom,
országom romján, hogy krisztusi ágon
holt városban rakok szent tanyát,
hogy roppant griffek, Berzsenyi és Arany
szárnya tükrében látom telem s nyaram,
kelták kövét, szkíták aranyát.
