Mégis arcomat lerontani,
mégis erős hallgatásomban
kőszájammal felordítani,
követ morzsáló sírásomban
mégis, mégis könnyem ontani
miért kell, Istenem?
Első szavam óta magányban,
eget leső népem szívében,
cseppköves telében, nyarában,
rég elmeszesedett reményben,
élnem mégis könnyem havában
miért kell, Istenem?
