Csupán egy isteni ujj/le/nyomat:
a telefonkagyló izgatottan ugrált,
míg fölvettem, s csak távol/láttam:
mint beszél valaki a végén/mellé,
mert nekrológgá idvezült mámorában
összetévesztett a koporsókészítővel,
és megrendelte nálam a koszorúkat is
(nekem vagy magának: egyre/megy)
a földrengésmentes magyar/indián/nyárban,
mikor képernyőmön kártya/vár/falak
és vonat/ablak/szilánkok hulla/nak alá
rozsda/avarnak/hangtalanul, a kései
lecsófőzések érzelemdús illatárjaitól;
és egy kisiklott lemeztű gyémántkarca nyomán
fölrémlik Beethoven delíriumosan apokrif
(1789-es) bécsi látomása: ahogy
napóleoni kis/fehér/elefántok
ugrándoznak fekete billentyűkön
a pizzicato polca örökzöld dallamára
az Elba (1945) party sakk-mattig:
heroicus játszma volt ez valóban
geschrieben auf Bonaparte ? avagy
csupán egy isteni ujjlenyomat.
