Amikor eldöntöd, hogy vége,
s kitántorogsz egy kapcsolatból,
az elemek zúgását valaki
fölhangosítja benned.
Megpróbálsz nem gondolni
semmi jóra, s a rossz meddő
földjéről betereled a figyelem
tajtékzó ménesét.
Lépsz, lépkedsz a hóban,
s hálás vagy a szélnek,
hogy kifújja, eltakarítja
a szerelem maradékát.
Csak amikor egy kivilágított,
kályhalobogású házba érsz,
s megkérdik, mi járatban,
akkor roppansz ketté,
mint a megfagyott faág.
