Mikor majd minden hullám
pihenni partra fut
s elsimul csönddé a tenger
egyetlen térré siklik össze
minden ösvény és minden út
és nem lesz ami fürössze
csillagok homokszemeit
a táguló űri sivatagban
Már semmi se segít
hogy megadjam magam
Ez a kis betonszoba
marad a lövészárok
vagy éppen óvóhely
kívül a világ ostroma
Mindennap készen állok
a küzdés nem szűnik soha
szüntelen halálra válok
és haló-haloványan
akár tél akár nyár van
kivégzésemre járok
Már rég mást nem is látok
csak azt hogy minden hullám
pihenni partra fut
Örökre bezáródnak
az utcai nagykapuk
és kisimul a tenger
S az égi óceán alján
? mely száraz roppant meder ?
görnyedt utcaseprő
mint elszórt szemetet
csillagokat seper
