így harminc felé tüsszögni kezdesz
valami számodra ismeretlen növény
vagy csupán az idő rozsdálló permete
izgatja orrod
negyvennél igyekszed majd kikerülni
az első infarktus lövészárkait
ha koncentrálsz és mázlid van sikerül
ötven körül már nem reflexből kapsz
hulló tárgyak dermedt szívek után
mert tisztában vagy azzal
elég egyetlen kiszámíthatatlan pillanat
s gondolataid búzaföldjét elönti az ár
hatvanon boldog vagy
ha le tudsz még hajolni unokádhoz
virágokhoz halottaid sírjához
hetventől minden percet
(ahogy ezt mondani szokás) ajándéknak érzel
amely mentes a kiszolgáltatottság
megalázó helyzeteitől
egészen addig míg át nem lépsz
bárki is voltál
a halhatatlanságba
